Elina Hirvonen: Legtávolabb a haláltól

Forrás: www.litera.hu

"A fiúk pisszenés nélkül ültek a lány körül, egészen naplementéig, amikor eljött a teafőzés ideje. Így, előrehajolva, nehogy egyetlen szót is elengedjenek a fülük mellett, szinte mindannyian olyan gyerekeknek látszottak, akikkel nem történt semmi rossz." - Elina Hirvonen Legtávolabb a haláltól című regényéből közlünk részletet a Magvető Kiadó jóvoltából.

Mi lehetne legtávolabb a haláltól? Ezt a kérdést előbb-utóbb mindenki kénytelen feltenni magának ebben a regényben, és természetesen meg is próbál válaszolni rá. A párhuzamos idősíkokban és történetekben egy, legboldogabb gyermek- és kamaszéveit Afrikában töltő férfi visszatér, hogy a régi helyen újrakezdje életét; egy tehetséges fekete lány kemény munkával ki tud ugyan szakadni a nyomorúságból, de az igazságtalanság ellen hiába küzd; lenyűgözően szép, gyermekkori barátnője pedig már egészen fiatalon a prostitúció poklának legsötétebb bugyraiba kerül, ahonnan nincs visszatérés. Véglényként tengődő utcagyerekek, nyomorgó falusiak, vaktában lövöldöző fegyveresek és korrupt egykori gyarmatosítók között próbálják megtalálni másokban a szeretetet és a jóságot, ha már a világban lehetetlen.

Az elesettek iránti részvét, a tehetetlenség fájdalma és az egyéni felelősségvállaláson alapuló, személyes hit teszik megindító, humanista könyvvé Hirvonen regényét.