Forrás: www.utoszo.wordpress.com
Fülszöveg: Memphis, 1939
A tizenkét éves Rill Foss és négy kisebb testvére szegénységben, de nagy szeretetben él szüleivel a Mississippi egyik lakóhajóján. A szülők távollétében Rill vigyáz a kistestvéreire, ám egyszer csak idegenek jelennek meg, hogy a gyerekeket a tennessee-i árvaházba vigyék. Bár hitegetik őket, hogy rövidesen hazatérhetnek, a kislány hamar rájön, hogy ez hazugság. Más sorsot szánnak nekik…
Dél-Karolina, napjainkban
Avery Stafford gazdag és kiváltságos családban született, s mindent megkapott az élettől. Szövetségi ügyészként dolgozik, a karrierje szépen ível felfelé, ám súlyosan beteg édesapja miatt egy időre haza kell térnie a szülői házba. Egy véletlen találkozás azonban kényes kérdéseket vet fel benne, és Averynek nem marad más választása, mint hogy elinduljon a múltba vezető hosszú, fájdalmas úton, és feltárja családjának eltitkolt történetét.
Lisa Wingate valós eseményeken alapuló, megindító regénye nem sokkal a megjelenése után felkerült a The New York Times és a USA Today sikerlistájára. A The Huffington Post a 2017-es év egyik legjobb regényének kiáltotta ki, a Goodreads olvasói pedig a 2017-es év legjobb történelmi regényének választották.
Kék ég, körben hatalmas, zöld erdők, lent a folyó halk moraja – valahogy így képzelem el a folyót, ahol Rill élt a testvéreivel és a szüleivel egy lakóhajón. Szegény, de boldog kis család az övék, amíg valami felfoghatatlan nem történik: a gyerekeket egyszerűen elviszik a hajóról, amíg a szüleik nincsenek velük. Lisa Wingate könyve igaz történeten alapul, bár a főszereplők nem valósak, az események nagyon is azok. A teneessee-i árvaház és a kegyetlen vezetője, Georgia Tann is létezett egykor, és a könyv szerzője valós esetekből, beszámolókból alkotta meg az Elrabolt életek című könyvét, mely egy nagyon szívbe markoló és megbotránkoztató történet lett.
A történet két szálon fut: egyrészt egy visszaemlékezés, melyből megismerhetjük May történetét, míg másik szál a jelenben játszódik, és Avery nyomozását követhetjük nyomon benne, aki egy váratlan folytán rájön, hogy a nagyanyjának van egy nagy titka, ami a befolyásos család életét fenekestől felforgathatja. Végig egyértelmű, hogy a két szál összekapcsolódik, és erre egyre több bizonyítékot is találhatunk, de csak a könyv végére állt össze teljesen a kép. Szerintem jó ötlet volt, hogy Avery és May fejezetei váltogatták egymást, viszont mindkét elbeszélésben voltak unalmasabb fejezetek, bár talán a jelenben játszódó fejezetek között több.
Egy kicsit nehezen indult be az egész könyv, de a végére nagyon megkapó olvasmány lett az Elrabolt életek, a könyv második felét szinte egyhuzamban olvastam el. Közben pedig folyamatosan azt kérdezgettem, hogy hogyan történhet meg ilyesmi. Összességében nagyon szívbemarkoló történetet ismerhetünk meg, és a szerző végig fenntartja az érdeklődést azzal, hogy fokozatosan, kis adagokban csepegteti az információkat, amik segítenek összerakni az eseményeket.
“A fejünk felett megnyikordulnak a mennyezet gerendái, nyögnek a súly alatt, ahogy az Árkádia oldaldeszkái szoktak. Ismerős ez a hang, lehunyom a szememet, hallgatom, és azt képzelem, hogy otthon vagyunk, a biztonságos kis hajónkon.”
Mivel a könyvet a különböző platformokon folyamatosan történelmi regényként definiálták, egyértelmű volt, hogy van valóságalapja, viszont én abban reménykedtem emiatt, hogy a szereplők is valós személyek. Azonban a könyv végén kiderült, hogy bár Lisa Wingate valós beszámolókat használt fel a szereplők történetének megalkotásához, ők maguk sosem léteztek. Viszont nagyon tetszett, hogy ezt a könyv végén tisztázta az írónő, és röviden leírta, hogy mi történt a valóságban. Nagyon érdekes rész volt, kellett még a könyv végére!
Anna egy átlagos, 9 éves kislány. Olyannyira átlagos, hogy szinte semmilyennek érzi magát, főleg nővérei mellett, akik mindketten több hobbit űznek, mindig hangosak, cserfesek, társaságban érzik igazán jól magukat. Ezzel szemben Annában minden introvertált gyerek magára ismerhet: szeret egyedül lenni a saját világában, olvasni, rajzolni, fantáziálni, rácsodálkozni a világra, egységességet érezni a természettel.
7 éves kortól ajánlott