A jeles cseh író, Milan Kundera meggyőződése, hogy a modern regény alapvető funkciója és feladata az emberi lét új vonatkozásainak felmutatása. Lassúság című kisregénye is ezt a meggyőződését tükrözi. A mű tulajdonképpen filozófiai lektűr, amelynek fő jellemzője az elsőrangú sztorizás, egy-egy, a 18. és a 20. században játszódó szerelmi történet párhuzama teszi nyilvánvalóvá rohanó világunk kibírhatatlanságát.
A szerző már a regény kezdetén azon tűnődik: „Miért tűnt el a lassúság öröme? Hol vannak a hajdani ődöngők? Hol vannak a népdalok semmittevő hősei, a vándorlegények, akik malomról malomra járnak és a csillagos ég alatt alszanak?”
A mai ember életéből hiányzik a meghitt nyugalom, ami ebből a lassúságból ered. Hiányzik az alapos megfigyelés, a békés légkör... Az állandó rohanás megsemmisíti az egyszerű pillanatokban, helyzetekben rejlő misztikumot, érzékiséget.
Kundera ugyanakkor imád egzisztenciális problémákról írni. A Lassúságban is felvet egy ilyen témát, a magamutogatást. A politikusok szemtelen exhibicionizmusával példálózik, amikor nincs magánélet, minden közszemlére van állítva, és az emberi lét csupán társadalmi funkcióvá törpül.
Az 1994-ben írt regény lebilincselő, elmélkedő, ugyanakkor elgondolkodtató eszmefuttatás, ha úgy tetszik, társadalomkritika felgyorsult, túlpörgött világunkról.
Ianculescu Csilla könyvtáros ajánlója
(Európa Könyvkiadó, Budapest, 2005)
Az erdő lakóinak életét rekkenő hőség és fullasztó füst nehezíti meg, holott már mindenki a telet várja. A szokatlan időjárás kinyomozása György úrnak, a hiú pulykának köszönhető, aki színes kupakokból készült nyakláncával felhívja magára az erdőlakók figyelmét.
7 éves kortól ajánlott