Forrás: www.ekultura.hu
A legtöbb manapság mágikus realizmushoz köthető alkotót Gabriel García Márquezhez, műveiket pedig a Száz év magányhoz szokták hasonlítani. Ez az 1962-ben született Olga Tokarczuk esetében sincs másképp. A `90-es évek közepén megjelent Őskor és más idők című kötete hozta meg számára az igazi hírnevet, és rögtön a lengyel irodalom élvonalába emelte.
„Őskor egy hely a világmindenség közepén”, így szól az első mondat. A következő néhány oldalon mindent megtudunk kiterjedéséről, elhelyezkedéséről. Őskor egyszerre elvont, mesebeli: Angyalok vigyázzák határait, van itt sűrű erdő és mesebeli ménes, másfelől igenis kézzelfogható: ha előveszünk egy térképet, láthatjuk, hogy pontosan Lengyelország melyik részén helyezkedik el. És ez a fajta keveredés, a valóság és a mese, a mágikus realizmus és a pontos történelmi tények egybefonódása mindvégig jellemző a regényre. Itt, Őskorban minden megfér egymás mellett. A szereplők egyik fele realistán van megrajzolva, lehetnének akár a szomszédaink is, ilyen például a párttitkár, vagy a helyi földesúr. A másik fele, a Rossz Ember, vagy a Víziszellem inkább mesebeli.
A könyv 84 zárt, egymással lazán összekapcsolódó, de akár önállóan is olvasható részből áll. Ezek címe nagyfokú monotonitást mutat: Boski ideje, Őskor ideje, A Játék ideje stb. Itt mindennek és mindenkinek, élőnek és élettelennek is megvan a maga ideje. Az idő pedig egyre pereg megállíthatatlanul. Az 1914-ben megismert vidékből nem sok marad meg a rendszerváltásra.
Nemcsak a valóság és a mágia, kitalált és képzeletbeli dolgok férnek itt meg egymás mellett, hanem a különböző filozófiai, vallási, ideológiai világmagyarázatok is. Van itt katolicizmus, judaizmus, kabbalizmus, istentagadás, vagy a halott isten képe is. Az egész mű olyan gazdag és sokszínű, mint maga a világ. Talán ez a legnagyobb erénye, egyik világmagyarázat, nézőpont, vagy szereplő sem nő központivá, mindenhatóvá. Ki-ki azt gondol, azt fogadja el, amit csak akar.
Bár már sokszor leírták, hogy a mágikus realizmus lerágott csont, de Tokarczuk ezzel a regényével bebizonyította, hogy még mindig lehet valami újszerűt létrehozni a segítségével. Nem csoda, hogy mind az olvasók, mind a kritikusok is pozitívan értékelték ezt a könyvet.
Anna egy átlagos, 9 éves kislány. Olyannyira átlagos, hogy szinte semmilyennek érzi magát, főleg nővérei mellett, akik mindketten több hobbit űznek, mindig hangosak, cserfesek, társaságban érzik igazán jól magukat. Ezzel szemben Annában minden introvertált gyerek magára ismerhet: szeret egyedül lenni a saját világában, olvasni, rajzolni, fantáziálni, rácsodálkozni a világra, egységességet érezni a természettel.
7 éves kortól ajánlott