Jonathan Franzen: A világ végének vége

Forrás: www.ujforras.hu

Jonathan Franzen, a kitűnő amerikai regényíró, A világ végének vége (The End of the End of the Earth, 2018) című kötete tizenhat esszét tartalmaz. Egyebek mellett szó esik bennük irodalomról, fényképekről, Amerikáról, klímaváltozásról és természetesen madarakról (ahogyan Franzen magáról írja: „olyan ember vagyok, aki az átlagnál jobban törődik a madarakkal”).

Franzen szerint, ha „valaki végig tudná nézni a világ minden madarát, akkor eközben az egész világot megismerné. A világtengerek minden sarkában élnek szárnyas teremtmények, ahogy a szárazföld olyan kietlen tájain is, ahol rajtuk kívül más élőlény nem is él meg.”

A kötetben olvasható A regényíró tízparancsolata. Íme az első két parancsolat, a Javítások és a Szabadság szerzője szerint:

„1. Az olvasó jó barát, nem pedig ellenfél, de nem is nézőközönség.

2. Ha egy regény nem egyszersmind a szerző kalandos utazása is a félelmetes ismeretlenbe, akkor nem is érdemes megírni – legfeljebb pénzért.”

Franzen rokonszenves író, s ez egyáltalán nem mellékes szempont. „Azt gyanítom, hogy a rokonszenv, vagy annak hiánya szerepet játszik minden olvasó irodalmi ítéletében. A szerző vagy a szereplők iránti rokonszenv nélkül nehezen találnak maguknak olvasókat a művek.”

Akár azt gondoljuk, hogy „az esszéírás aranykorát éljük”, akár azt, hogy az esszé „eltűnőben van”, az kétségtelen, hogy Franzen esszéi kellően világosak, kifejezetten érdekesek és igencsak szellemesek.