Forrás: smokingbarrels.blog.hu
Szvoren Edina legutóbbi, nagy sikerű Verseim című kötete után várható volt, hogy megnő az érdeklődés az írónő korábbi munkái iránt is. A Magvető Kiadó most adta ki újra az eredetileg 2012-ben megjelent második kötetet, ezzel teljessé téve a szerző könyveinek gyűjteményét a kiadó gondozásában. A kötet 2015-ben elnyerte az Európai Unió Irodalmi Díját, és mélyen emberi, pontos leírásaival, a hétköznapi, ismerős sorsok megjelenítésével valóban érdekes és nyugtalanító olvasmány.
A kötet tizenegy novellát tartalmaz, amelyek csak lazán érintkeznek egymással (néha egyetlen novellán belül is több történetet olvashatunk, vagy ugyanazt több szemszögből); egyedül a Folt és a Dé halála között van konkrét kapcsolat. Összeköti a történeteket, hogy a szereplők a legtöbbször boldogtalan, fásult, valamiben hiányt szenvedő emberek, akik próbálnak kiutat találni, élni az életüket, mégis beleragadnak ebbe a nyomasztó légkörbe. Az elbeszélői nézőpont nagyon változatos; olvashatunk egy kamaszfiú szemszögéből, különböző élethelyzetű kislányok, egy anya, férj és feleség stb. szemszögéből is.
A történetek légköre elég nehézkes, fojtogató; mintha minden szürkében játszódna, nem nagyon éri fény a szereplőket. A középpontban mindig az ember, az emberi kapcsolatok rezdülései, drámái állnak, leginkább a családi kötelékek, amelyben itt a legtöbben kiszolgáltatottak a környezetüknek. Anya-gyermek, férj-feleség viszonyok, amelyeknek megvannak a maguk szépségei és gyötrelmei, ezekben az írásokban azonban inkább csak a vágyott harmónia jelenik meg. Valami miatt mindenki kilóg kicsit a sorból, mindenki küzd azzal, hogy beilleszkedjen, hogy átlagos legyen, hogy egyszerűen csak boldog legyen. Ebben a világban a boldogság (vagy akár csak az elégedettség) olyan ajándék, ami csak keveseknek adatik meg. Mindenki be van zárva a saját gondolatai közé, ahonnan nem találja a kiutat, ha pedig megtalálná, valószínűleg megijedne a változástól, a meg-nem-érdemelt lehetőségtől: nincs, és ne is legyen.
Nincsenek nagy történések, nincs bonyodalom és nincs katarzis; hétköznapi életekbe pillantunk be pár pillanat erejéig, aztán már megyünk is tovább – mintha végigjárnánk egy körfolyosós házon, és minden kulcslyukon belesnénk egy kicsit. Nem könnyű olvasmány a kötet, mert az élet szépsége sehol nem jelenik meg benne, és ezt a lehangoltságot ilyenkor ősz végén az egyébként is szomorú időjárás még fokozza is. Nekem a legjobban talán a Papírsárkány című írás tetszett, amelyben egy lány és nővére édesapjukkal mennek a lovira; ez elég megrázó, ugyanakkor szép kerek történet.
A kötet olvasása során végig az járt a fejemben, hogy azért nem csak ilyen oldala van az életnek; hogy igenis van öröm és boldogság, és hogy milyen borzasztó lehet úgy élni, hogy az ember csak a rosszat veszi észre maga körül. Nincs, és ne is legyen ilyen életünk – Szvoren Edina ezekkel a történetekkel megmutatja azt, hogy miért kell értékelnünk az élettől kapott ajándékokat, a szeretetet, a sikereket, és minden jó dolgot, amiért érdemes tenni, érdemes kilépni a szürkeségből.
Anna egy átlagos, 9 éves kislány. Olyannyira átlagos, hogy szinte semmilyennek érzi magát, főleg nővérei mellett, akik mindketten több hobbit űznek, mindig hangosak, cserfesek, társaságban érzik igazán jól magukat. Ezzel szemben Annában minden introvertált gyerek magára ismerhet: szeret egyedül lenni a saját világában, olvasni, rajzolni, fantáziálni, rácsodálkozni a világra, egységességet érezni a természettel.
7 éves kortól ajánlott