Forrás: egigero.hu
Peti egy kétgyerekes család legkisebb tagja, aki arra gyanakszik, egy hatalmas összeesküvés fonja körbe az egész világot, amelynek sajnos a saját szülei és a nagyobb testvére is tagja. Ennek nagyjából az a lényege, hogy titkos üzeneteket fejtenek meg, és adnak tovább másoknak. A kódot és a jeleket mind ismerik, de nem áll szándékukban ezt Petivel vagy például ovis társaival megosztaniuk. Peti úgy beszél az összeesküvésről az oviban, ahogy azt a kicsik gyakran teszik. Sokszor megértés nélkül visszamondják, szajkózzák az ovis közegben, amiket otthon hallanak vagy amit a tévéből, rádióból kifüleltek. Így tehát a konteóról Peti ekként számol be pajtásainak:
Egy Alfabéta nevű fönícicia terrorista üzenget. Negyvennégy rablót küldött szerte a világban. Ez a negyvennégy küldönc titkos üzeneteivel fogva tart minden országot, minden birodalmat. De én megfejtem a titkos jeleket… ” Az ovis csoport egészen izgalomba jön Peti bátorságától, hirtelen nagyon érdekes kisfiú lesz belőle, hiszen egy komoly összeesküvés-elméletet akar leleplezni, amelynek a saját családja is részese, annak ellenére, hogy „…nem látszott rajtuk semmi különös. Pont olyanok voltak, mint más papa és mama: volt két lábuk, két kezük, és éppen a két fülük között volt a fejük, mint rendesen. Egy lestrapált autóval járnak, ami annyira öreg, hogy nem lehet megállapítani, milyen márka.”
Álom és valóság összegubancolódik a kisfiú fejében. Egy hajléktalan férfi a játszótér közelében összehordott neki némi kuszaságot Alfabétáról, aki az összeesküvés feje, s aki egy bérházba költöztette csatlósait, a negyvennégy rablót. Ők jelenleg állat képében élik mindennapjaikat, noha korábban emberek voltak, s mindegyik őriz egy-egy jelet. Ha Petinek sikerül összegyűjteni ezeket a jeleket, akkor utána nem maradnak titkok előtte. Peti álmában természetesen nem tud szabadulni a hallottaktól és saját fantáziája képeitől, elkezdi bejárni azt a bizonyos bérházat, sorban nyitogat be a lakásokba, megismerkedik a jelek őreivel, kicsit beszélget velük, majd az aktuális jelet, az ott őrzött betűt távozás után szépen sorban beírja füzetébe. Másnap mindig beszámol az oviban a tapasztaltakról és a nyomozása előre haladásáról. Peti sok olyasmit hall nyomozása közben, sok olyan utalást tesznek a jelek őrei neki, ami egyáltalán nem kicsi gyereknek való téma. Például felmerül az eladósodás, bedőlt hitelek problémája vagy az Aranykéz utcai robbantás is.
Mielőtt a szívükhöz kapnának az olvasókat nevelők mondván, hogy ilyet hogyan lehet gyereknek felolvasni, érdemes kicsit elgondolkodni az önálló olvasás természetén. Amint a gyermekünk megtanul olvasni, nem maradnak előtte titokzatos szövegek. Például nem marad előtte titokban a postaládánkba dobott szórólapok üzenete, ha előbb veszi ki, mint mi. Vagy a fejünk fölé magasodó óriásplakátok uszításaihoz, a demagóg szövegekhez, a manipulatív reklámokhoz is azonnal hozzáfér. Hirtelen egész sor olyan témával és utalással fog találkozni, amelyet semmiképp sem az ő fülének, szemének szánunk. Háy János az Alfabétával többek közt erre is mutat rá, hogy Peti az olvasni tanulással máris belépést nyer a felnőttek világába, amelyből mérhetetlenül sok nem gyereknek való információ fogja nagyon hamar elérni.
Anna egy átlagos, 9 éves kislány. Olyannyira átlagos, hogy szinte semmilyennek érzi magát, főleg nővérei mellett, akik mindketten több hobbit űznek, mindig hangosak, cserfesek, társaságban érzik igazán jól magukat. Ezzel szemben Annában minden introvertált gyerek magára ismerhet: szeret egyedül lenni a saját világában, olvasni, rajzolni, fantáziálni, rácsodálkozni a világra, egységességet érezni a természettel.
7 éves kortól ajánlott