A vastagbőr-effektus

Az Egyesült Államokban sok kutatás jelezte már, hogy a szegényeknek — vagy tudományosabb terminussal: az alacsony társadalmi-gazdasági státuszú személyeknek nemcsak a pénzhiány jelent állandó gondot, hanem az is, hogy az élet sok területén hátrányosan megkülönböztetik őket.

Például a kedvezőbb anyagi helyzetűekhez képest gyengébb színvonalú egészségügyi ellátásban és oktatásban részesülnek, kevesebb tisztelettel bánnak velük, nem figyelnek rájuk annyira, és még az igazságszolgáltatás terén is hátrányos a helyzetük.

Ráadásul jó néhány előítélet él a köztudatban velük kapcsolatban, és ezek közül az egyik legfurcsább az, hogy sokan úgy gondolják, a többi emberhez képest a szegényeknek kevésbé fáj, ha újabb és újabb bajok érik őket. Ennek a hiedelemnek az alapja az a gondolat, hogy a szegények már hozzászoktak a nehézségekhez, megedződtek, így számukra nem okoz akkora traumát, ha valami újabb negatív dolog történik velük. A lélektanban ezt a feltételezett jelenséget vastagbőr-effektusnak nevezték el. Azonban a gondolat, mely szerint a szegények ellenállóbbak az olyan bajokkal szemben, amelyek egy jobb módban élő személyt érzékenyen érintenének, teljesen hibás. A valóságban ugyanis az állandó anyagi gondok és az ezzel járó stressz még sérülékenyebbé teszi az embert, szó sincs róla, hogy az ismétlődő csapások hatására azok elszenvedője ellenállóbbá válik.

Miből eredhet a közkeletű tévedés, hogy létezik vastagbőr-effektus? Egy elképzelés szerint a szegények érzéketlenebbé válásának meséjét azok a kívülállók találták ki, akik ezzel próbálják nyugtatni magukat, mert rossz érzéseik vannak amiatt, hogy nem segítenek a rászorulóknak. Ha úgyis megedződtek már, nincs is akkora szükségük a segítségre... Ennek a magyarázatnak azonban ellentmond, hogy még a szegények támogatása iránt elkötelezett szociális munkások körében is kimutatható a vastagbőr-effektus létezésébe vetett hit. Vagyis e közkeletű hiedelem mögött valami más oknak kell rejtőznie. Nathan X. Cheek és Jackson Murray több kísérletet is végzett, hogy közelebb jusson a válaszhoz. Egyik kutatásukba 283 személyt vontak be az interneten keresztül, és a résztvevőket arra kérték, hogy válaszoljanak bizonyos kérdésekre. Az egyik például így hangzott: „Kinek a szántára tűnik nehezebbnek egy 5 kilós doboz?” A résztvevőknek választaniuk kellet a lehetséges válaszok közül, melynek sorában effélék szerepeltek: „Annak a számára, aki korábban egy másfél kilós dobozt emelt fel”, illetve: „Annak a számára, aki korábban egy tízkilós dobozt emelt fel”. Egy másik példa: „Kinek a számára tűnik fényesebbnek egy égő gyertya?” „Annak a számára, aki a ragyogó napfényből lépett be a szobába”, vagy „Annak a számára, aki most jött ki egy sötét szobából?” A fizikai észlelésre vonatkozó kérdések után a lelki hatások következtek: „Kit zavar jobban, ha egy munkatársa durván bánik vele?” „Azt, aki életében már sok nehézséggel találkozott”, vagy „Azt, aki életében nagyon kevés nehézséggel találkozott”. Ez utóbbi válaszlehetőségek közül lehetett megjelölni egyiket például annak a kérdésnek az esetében is, hogy kinek a számára elviselhetetlenebb, ha a tél közepén elromlik a fűtőberendezés.

Az eredmények szerint a két kérdéscsoportra adott válaszok között összefüggés volt: akik a fizikai jellegű kérdéseknél — egyébként a valóságnak megfelelően — erősebben hangsúlyozták a megedződést, alkalmazkodást, azok nagyabb mértékben tartották ezt igaznak a lelki terhek esetében is, itt azonban már tévesen. Ezek szerint a vastagbőr-effektus legalábbis részben egy kognitív folyamatból: a túlzott általánosításból fakad: az emberek valós jelenségek alapján tévesen állítanak fel analógiákat. Ugyanennek a hibás általánosításnak a következménye például az a hiedelem is, hogy azok. akiket egyszer már sújtott természeti katasztrófa, kevésbé érzik tragédiának, ha újabb csapás áldozatai lesznek, mint azok, akikkel ez először történik meg. A közvélekedés, a „népi pszichológia” tehát hatalmasakat tévedhet a logikusnak tűnő, ám téves általánosításokkal, és az ebből adódó tévhiteket nem is olyan könnyű kiigazítani.