Bán Mór: Hunyadi

A történelmi regény műfaja manapság a reneszánszát éli, nemcsak külföldön, hanem Magyarországon is. A műfaj egyik honi zászlóshajója kétségtelenül Bán Mór Hunyadi-sorozata, amely már a nyolcadik kötetnél jár. Az eredetileg jóval rövidebbre tervezett regényeket alaposan elnyújtotta a siker; a sorozat egy mohácsi csatával kezdődő kerettörténetbe ágyazta a Hunyadi család történetét. 

A sorozat első két darabja elsősorban a fantasy vonalat erősíti, öröktől fogva való szembenállást építve a két család, a Hunyadiak és Vlad Dracul famíliája közé, addig a későbbi kötetek már igazodnak a „fogyasztói elvárásokhoz”. Már-már didaktikusnak hat, hogy a különféle deviánsnak tartott szexuális viselkedések, (ld. a fentebb említett Luxemburgi Erzsébetet), intrikák, káros szenvedélyek, kegyetlenkedések mindig Hunyadi János ellenfeleinek, vagy legalábbis a nem magyar szereplőknek jutnak. A törökverőnek komolyan vehető jellemhibája nem akad, hacsak nem számítjuk a házasságtörést, amely alól azonban rögtön felmentést is nyer.

Még szembetűnőbb, ha a Budai Nagy Antal-féle parasztfelkelésről szóló oldalakat lapozzuk végig, a magyar parasztokat csupa nyílt tekintetű, egyenes jellemű, munkában megőszült férfiak képviselik, míg a románokat sunyi, alattomos és kegyetlenkedő figurák.

A fenti hibái ellenére érdemes kézbe venni és elolvasni a Hunyadi sorozatot minden középkori magyar történelem iránt érdeklődő olvasónknak. Kétségtelenül léteznek ennél „történelmibb” regények is, amelyek felhasznált tényanyagaikat illetően pontosabbak vagy precízebbek, a valóságtól kevésbé elrugaszkodottabbak. Azok az ideológiai vezérfonalak, amelyek időnként kilógnak a cselekmény szövetéből, egyáltalán nem rontják el a könyvek olvasásából származó élményt.

Azok persze, akik járatosabbak a korban, nem lesznek maradéktalanul elégedettek, de valljuk be, hogy a késő középkori magyar történelem szakértői a megcélzott olvasóközönség elenyésző kisebbségét képviselik. Ezen a téren egyébként kicsit hullámzó a sorozat teljesítménye, hiszen a harci szekerekkel való küzdelem, vagy a tűzfegyverek használatának elterjedése aránylag hasonlít a valódi eseményekhez, míg például a lovagi kultúra elemeivel, vagy a közelharci fegyverekkel kapcsolatos tévedések egy középkori hagyományőrzésben utazó olvasónak alighanem azonnal szemet szúrnak.

Száz év múlva vélhetően nem fogják a kötelező irodalmak között felsorolni a Hunyadit, ahogy az ötven és száz évvel ezelőtti történelmi regények is kikoptak a köztudatból, de a sorozat célja a ma emberének a szórakoztatása, és nem az örökkévalóságnak való megfelelés. Ezen a téren a Hunyadi regények kétségtelenül megtalálták az olvasótáborukat, és bízom benne, hogy sokakban felkeltik az érdeklődést a késő középkori Magyar Királyság története iránt. Érdemes azonban szem előtt tartani, hogy amit olvasunk a regényekben, nem történelem, hanem fikció.

Forrás: 444.hu