Berta Ádám: Szöszmösz, a tündéregér
2025. január 21., kedd
Forrás: mesecentrum.hu
Ajánlott életkor: 6+
Na és velem tartasz?
Kérdezi Szöszmösz, a tündéregér, Berta Ádám első mesekönyvének címszereplője, egy gyors megismerkedés után kalandra hívva új barátját.
Talán igen, válaszolja Lapos Tüske, ez az Indiánföldön magányosan élő, ételallergiás süni. Ilyen egyszerűen, magától értetődően kezdődik kettejük kalandja, hogy rövid, kistörténetként is helytálló fejezetekben bonyolódva jusson el valamifajta célig. De nem ez a lényeg. A lényeg ott van, hogyan jutnak el oda.
Minden történés új lehetőségeket teremt, és ezek az új lehetőségek korántsem biztosan hoznak előrelépést. Ez utóbbi okozhatna, mégsem okoz hiányérzetet, mert a két főhős kellő mértékben (értsd: érzékelhetően) változik az együtt töltött idő alatt, látszólag az úttól, de valójában attól, hogy együtt mennek végig rajta. Eközben mind a szereplők, mind a környezetük kapcsán számos fontos, megbeszélhető téma is előkerül, kezdve a már említett ételallergiával, folytatva a környezetvédelemmel és a bullyinggal, egészen a finom társadalomkritikáig (az emberekről és az ő felesleges tárgyaikról).
A mese 16 hosszabb-rövidebb fejezetből áll. Jól szerkesztett, megfelelő ritmusban adagolja a feszültséggel teli részeket, legyen az fizika vagy lelki megpróbáltatás és a megnyugtató, az izgalmas epizódokat lezáró szövegeket.
Az illusztrátor maga is mesélőjévé vált a történetnek. Megrajzolja Lapos Tüske és Szöszmösz közös útjának első lépéseit, ahol a szűk kanyon fenyegető, szinte összenyomja a nézőt, és benne Lapos Tüske (hiába kép, mintha film lenne) alig vánszorog, míg előtte Szöszmösz repül, aki ezzel utat nyit frissen szerzett barátjának a rajzon (és a mesében is).
Akár a két főhős kapcsolatának, egymáshoz csiszolódásának kitüntetett pillanatairól van szó, akár valamilyen nehézségről, mélypontról, a humor segít. Előbbinél abban, hogy a giccsen innen maradjon az, ami szép vagy megható, utóbbinál pedig feszültséget old.
Tréfák és viccek szervesülnek a szövegbe, olyanok, mint például a hétköznapi helyzetben is jól használható adekvát válasz egy érthetetlen mondatra: főhőseink a kutyával találkozva az őket megszólító „vaú”-ra egyszerűen annyit válaszolnak: „viszont kívánjuk”, de beszédesek a szereplők szóalkotásai is, legjobb talán a „rovarcsikorgás” és az egyedi megszólalások, érdemes megtanulni például Lapos Tüske remek felkiáltását, mely így hangzik: „A zimankós fellegjárásba!”
Ezek miatt még az is megbocsátható, hogy egy helyen – egyáltalán nem odaillő módon – „Nyúl York” városát emlegetik. A szöveg szabadsága pedig minden lapon tetten érhető, a párbeszédek hitelesek, a történetrészek jól kapcsolódnak egymáshoz, s ott van a szövegben mindenütt a váratlan, a meglepő, az egyedi.
A káoszon még innen, de a kiszámíthatóságon messze túl: mint minden jó kaland.
