Kemény Lili: Nem

Helmrich Márton arról gondolkodott, hogy milyen olvasókat követel meg a regény, és miért vall kudarcot mindkét lehetséges prototípus mentén; Gáspár Sára az önéletrajziság és a referencialitás fogalmai felől vizsgálta a kötetet; Borsai Szandra elit-bulvárnak és porhintésnek nevezte, Mohácsi Balázs középszerűnek, Bartók Imre szerint pont a szeretet hiányzik belőle; Melhardt Gergő elvégezte a regény strukturalista nagyelemzését, Valuska László a Nem tematikus rétegeit mutatta be; Ilosvai Eszter a regény szemérmetlenségét díjazta, Darida Veronika a kíméletlen őszinteségét, Weber Kristóf a szerelmi szálak intimitását. 

A felsorolás is mutatja, hogy a Nem zajos fogadtatása rendkívüli, kifejezetten egy harmincegy éves nő önéletrajzi kötete okán. Kezdetnek kérdés már az is, hogy ha nem Kemény Lili, hanem egy hasonló kaliberű, tehetségű és műveltségű, feltörekvő, de ismeretlen nőíró írja ezt a könyvet, eltűnik-e a süllyesztőben, vagy üdvrivalgás követi. A kulcs itt a név, a háttér, a származás, a számla, ami – közhely – egyszerre áldás és átok a Kemény Lili esetében: korszakalkotó költőapja árnyékából menekülne, de az árnyék nélkül ki lenne, ki ő?

Forrás: uh.ro