Roy Jacobsen: A láthatatlanok

Van egy kedvelt turistacélpont Norvégiában, ahová azok utaznak, akik csendre, nyugalomra és a természet közelségére vágynak. No meg horgászni télen, nyáron. És megcsodálni az északi fényt. Ez a Lofoten-szigetek, amely messze fenn, északon található. Vad táj ez, csupa sziklás vidék, tengernyi vízzel körülvéve, ugyanakkor gyönyörű. Ez a vad táj mostanra megszelídült, a turistákat mindenféle komforttal felszerelt szálláshelyek várják, történetünk idején azonban kegyetlenül nehéz volt itt élni és életben maradni. 

A 20. század elején még nem volt villanyáram, vezetékes víz, angol wc minden kis szigeten, és nem volt túl sok munkalehetőség sem. Az emberek abból éltek, amit a természet adott, reggeltől estig keményen dolgoztak, és próbálták túlélni a zord teleket, az őrülten tomboló tengeri viharokat, miközben egyszerű családi életet éltek, állatokat tartottak, és amennyire lehetett, megművelték a földeket. Az alapvető bevételi forrást azonban több szempontból is a halászat jelentette.
Hans Barrøy például, aki Barrøya szigetének ura és parancsolója, és a regény egyik főszereplője, minden télen otthagyta a családját, hónapokra elment halászni több hasonló sorsú társával együtt, hogy a zsákmányból kapott pénzből olyasmit vegyen, amivel tovább fejlesztheti saját szigetének lehetőségeit és a családja kényelmét.
Lánya, Ingrid, aki a történet legfontosabb szereplője, pici lány, amikor elkezdődik a történet, a végére pedig ő lesz a családfenntartó, rengeteg fájdalmas veszteség és egy sor küzdelem árán. Ez csupán kerete a műnek, közben meg komoly lélektani pillanatoknak lehetünk szemtanúi. Ha jól odafigyelünk, olyan életigazságokat olvashatunk a tomboló viharok közepette, vagy a súlyos aszály idején, de még a csendesebb időkben is, ami elgondolkodtató.
Felnő egy kislány, megtanul keményen dolgozni, muszáj neki, hiszen a szigeteken a gyermekek is kiveszik a részüket mindenféle munkából, iskolába jár, amitől eltűnik a szeméből a fény, és hallgatag lesz, aztán elszegődik cselédnek a szárazföldre, ahol magára marad két kisgyerekkel. Felnőtt lesz, el kell tartania a családját, ki kell találnia, hogyan tovább. Ehhez óriási lelkierő kell, és Ingridben megvan, ami a túléléshez kell, sőt még annál több is.
Csodálatos élmény olvasás közben felfedezni ezt a számunkra ismeretlen világot, a zord tájat, amely az ott lakók szemében a legszebb, megismerni őket, aggódni értük, amikor kieveznek a tengerre, ott ülni velük a kályha mellett, amíg elköltik a halvacsorájukat, látni őket felnőni, megváltozni, emberré lenni. Ingrid története folytatódik a Fehér tenger című regényben, én pedig alig várom, hogy olvashassam. 

(Forrás: Nõileg.ro)