Bod Péter Megyei KönyvtárKovászna Megye

Jean-Claude Mourlevat: A visszafelé-folyó

Forrás: egigero.hu

Jean-Claude Mourlevat A visszafelé-folyó című, 2020-ban magyarra fordított kötete a Pagony Kiadó Abszolút Könyvek sorozatában jelent meg, amelynek célközönsége a 9-12 éves korosztály. Fontos célkitűzésük, hogy a gyermekirodalom körébe tartozó meseregények világát lépésenként összekössék az ifjúsági regényekével. Emellett az olvasókat nevelő szülőket is segíti a kiadó ezzel az iránymutatással.

Jean-Claude Mourlevat ezen kötete nem kisebb horderejű témával foglalkozik, mint magával az emberrel. Az emberrel, aki unatkozik, vágyakozik, aki szerelmes, s akinek egyszer az élete pontján meg kell értenie, hogy létezése véges.

Ha visszagondolok önálló olvasásaimra kiskamasz- és kamaszkoromból, azt hiszem, akkoriban semmi nem volt unalmasabb számomra, mint nyolc oldalas előszavakon átrágni magam. Jean-Claude Mourlevat szerencsére azok közé a szerzők közé tartozik, akik tudják, mire való az előszó. Semmiképp sem hosszas untatásra, elidegenítésre. Olyan az ő nyúlfarknyi szövege a regény kezdetén, mint a megfelelő öltözék kiválasztása egy várva várt eseményre:

„Az itt elmesélt történet azokban az időkben játszódik, amikor még nem volt ennyire kényelmes a világ. Nem voltak számítógépes játékok, sem légzsákkal felszerelt autók, sem nagy bevásárlóközpontok. Sőt, az emberek még a mobiltelefont sem ismerték! De már akkor is felragyogott a szivárvány eső után, a nagymamák finom sárgabaracklekvárt főztek […] És sajnos létezett már a szerelmi bánat és a szénanátha is, amiknek a mai napig nem fedezték fel az igazi ellenszerét.”

A visszafelé-folyó nem kis falat a bátor kis olvasóknak, hiszen 326 oldalnyi kaland vár rájuk két regénybe sűrítve. A két regény a két főszereplő nézőpontjából mondja el ugyanazt a történetet. A két fiatal főhős, Tomek és Hanna egyszerre indul hosszú útra, s noha mindig elkerülik egymást kalandjaik során, sok tapasztalat, viszontagság és várakozás után végül mégis összetalálkoznak.

Az ifjú Tomek egy kis faluban él, ahol számára rendkívül unalmasan csordogál az élet. Valószínűleg a falu legérdekesebb munkáját végzi, de megszokásból és főleg unalomból ezt nem akarja észrevenni. Ő a helyi vegyesbolt tulajdonosa és eladója. Ebben a kis vegyesboltban millió fiókban és polcocskán minden megtalálható. Légycsapó és sebgyógyító elixír, kolbászzsinór és medveölő kés, kalapgumi és kártya, kengurukról készült kép és forró sivatagi homok, szóval valóban minden IS.

Tomek pontosan tudja, hogy a falunak mekkora szüksége van rá, hiszen valahogy minden út az ő boltjába vezet. Ha ő bezárná a boltot, hogyan jutnának az emberek éjnek évadján például kaucsukágymelegítőhöz vagy Szűz Mária-fogakhoz, esetleg mamutfenyőmaghoz?

Főhősünk szörnyen küzd az unalommal, a közösségben betöltött fontos szerepe ellenére is érlelődik benne a gondolat, hogy útnak kéne indulnia valamerre, akár cél nélkül is. Tomek lélekben már készül az indulásra, már csak a motiváció hiányzik. Hamarosan mintha csak a kívánságát teljesítené egy varázsló, a motiváció is megérkezik. Egy nap gyönyörű, vele egykorú, 12 év körüli lány lép a boltba. Szomorú szemű, rongyos ruhákba burkolózott lány, „egy olyan szép emberi lény”, amilyet Tomek még sosem látott. A lány az egyetlen dolgot keresi a boltban, amit a fiú nem árul: a Kzsar-folyó vizéből csak egy cseppre volna szüksége.

Tomek ettől az egy találkozástól teljesen megváltozik, végre valami történik vele, szerelmes lesz, s most már biztosan tudja, a lány után fog menni. Hanna a mendemondákból mindenki által ismert varázslatos folyót, a visszafelé folyó Kzsart keresi, hogy halhatatlanná tevő vizéből merjen, s meggyógyítsa kedves barátját, szeretett kis sármányát. A kismadarat még édesapjától kapta, aki szent őrültségében (rajongásig, őrületig szereti legkisebb, hatodik gyermekét, Hannát) mindenét elveszti, feleségét, öt fiát, vagyonát, szép házát. Földönfutó lesz, hogy lánya vágyát teljesítse, a világ talán legdrágább madarát megvegye neki a világhíres madárvásáron.

Végül elszegényedve, végkimerülésben hal meg. Hanna nem fordíthatja vissza az idő kerekét, nem teheti meg, hogy mégsem kéri azt a kis sármányt apjától. De azt nem tudja elviselni, hogy a kismadár egyszerűen meghaljon, így útnak indul szerető gyámjaitól, új családjától, hogy éltető vizet hozzon a Kzsar-folyóból.

Tomek és Hanna is a felnőtté válás útjára lép, amikor titokban elhagyja otthonát, a biztonságot, az ismert közösséget. Semmiben nem lehetnek biztosak, még abban sem, hogy egyáltalán létezik az úti cél, amiért elindulnak.

Igen ám, de ez a könyv arról is szól, hogy az élet mennyi csodával, varázslattal van tele, mennyi általunk nem ismerttel. S ha léteznek addig sosem látott állatfajok, emberfeletti nagyságú medvék, miért ne létezhetne például a felejtés erdeje vagy a mindig vidám, illuzionista parfümkészítők városa, a Nemlétező sziget, amit egy boszorkány varázslata zár el a világtól.

Mourlevat, akár egy kiváló bűvész, úgy játszik az olvasó képzeletével, úgy vájkál benne és kínálja ezüsttálcán a csodásabbnál csodásabb történeteket, amelyekben királyi módon dúskálhat. Ami kimondottan fogyaszthatóvá teszi ezt a regényt a 9-12 éves korosztály számára, az a végtelen kedvesség és pozitív hangulat, ami mindvégig jellemzi. Még a borúsabb eseményeket is olyan bájjal tálalja olvasójának, hogy azok elmosódnak, mint valami rossz álom, amire biztosan jön az ébredés. Az élet maradéktalanul kárpótol mindenért, ami rossz, vagy legalábbis eltörpül a fájdalom az élni akarással és az élet sok szépségével szemben. Ilyen epizód például Marie (Tomek jóbarátja) szerelmi története.

Marie gyönyörű fiatal lány volt évtizedekkel korábban, s fiatalon megházasodott. Egy igen jóképű, kedves, jó eszű, gazdag fiatal férfi felesége lett. Pár nappal az esküvő után azonban rájött, hogy sosem lesz boldog a házasságban.

„Igen ám, de nem gondoltam bele rendesen, az ember húszévesen nem mindig gondol bele a dolgokba, és elfeledkeztem róla, hogy nekem a mókás fiúk tetszenek. Mert az a helyzet, hogy nagyon szeretek nevetni, gondolom, feltűnt már neked. És hát a férjem nem volt mókás egyáltalán.”

Marie is döntött, ahogy Tomek és Hanna évtizedekkel később. Hátrahagyta az ismert és kényelmes, de nem boldog életet, vágyai, belső lelki késztetése után ment. Megszökött a falusi zöldségárussal, Pittel, aki igazi mókás fiú volt, s akivel addig soha nem tapasztalt módon boldogok és szerelmesek lettek. Szökés közben a bódító illatú varázslatos virágos réten megálltak bolondozni, örvendeztek, hogy átjutottak a felejtés erdején, s kezdődik felhőtlen közös életük. Pitt azonban mókázás közben a réten megbújó egyetlen kőbe veri be a fejét, és ott leli halálát.

„És akkor egyetlen pillanat alatt, mert mint látod, egész életemben egyetlen pillanat alatt hoztam meg a döntéseimet, úgy döntöttem, hogy nem fogok sírni, hogy soha többé nem sírok, sőt éppen úgy fogom ünnepelni az életet, ahogy Pittel is tettem.”

Aztán Marie szépen eltemette Pittet a varázslatos réten, de soha nem feledte, minden évben visszatért oda átvágva a felejtés erdejének veszélyein. Így találkozik Tomekkel is.

Tomek és Hanna hosszú utat járnak végig, sok megpróbáltatáson keresztül egymásra találnak, s ketten együtt a Kzsar-folyót is meglelik, nagy gyerekből felnőtté válnak, olyan történetekkel, emberi sorsokkal találkoznak, amiket sosem ismerhettek volna meg, ha útnak nem indulnak egy mese, egy mendemonda nyomában, vágyaik után.

A visszafelé-folyó abszolút lehengerlő könyv, egyszerre varázslatos, komoly és komolytalan, békés, derűs. Egy olyan olvasmány, ami válaszkeresés közben újabb és újabb kérdések feltevésére ösztönöz. Egy olyan könyv, amely arra buzdít, hogy induljunk el a saját utunkon a saját gondolatainkat, ötleteinket követve, és mindig hallgassunk a szívünkre.

Mi történik?

A hét könyve

A hét gyerekkönyve