Forrás: regenyvilag.blog.hu
Gyerekes, kalandos, űrlényes, állatbarát, humoros.
A kisiskolás Aladár, a barátainak Ali, rossz szájízzel megy haza azon a sorsdöntő napon. A barátai kinevették, mert kitalált egy olyan űrlényt, aminek nincs feje a jedi játék közben. Miért ne lehetne a végtelen univerzumba olyan lény, ami nem emberszerű? Imádott nagymamája kicsit lelket ver belé, és este vihart néznek távcsövön. Ali felfigyel valami különösre, valami lehullott a Földre. Még ezen az éjjel összebarátkozik a Földre tévedt űrlénnyel, akinek nincs feje. Olyan, mint egy kendő. A neve Slutty. Ali és barátai kalandos események sorát élhetik át az oldalán: űr utaznak, állatmentő akcióba kezdenek egy állatkerti látogatás után, dinoszauruszokat látnak. Közben megtanulják az univerzum pár fontos szabályát is.
Ha kortárs magyar ifjúsági irodalom, akkor előszeretettel nevezem a kedvenceim közé Leiner Laurát, Mészöly Ágnest, Kalapos Évát. Közülük Mészöly az, aki a kamaszok mellett sokat ír kisebb korosztálynak is. Jó, többet ír a kicsiknek, mint a nagyobbaknak. Ugyan imádtam a Szabadlábon és a Darwin-játszma történetét is, jellemzőbb az írónő bibliográfiájában a kisebbeknek szóló történet. Hanga és Várkony nagy rajongója lettem, pedig ők kifejezetten gyerekeknek kitalált hősök…
Slutty pedig most érkezett meg. Még egy kicsit kisebbeknek, mint a Hanga és Várkony sorozat célközönsége. Ezzel elérve azt a pontot, amihez már nagynak érzem magam. Ez egy gyerekmese, ami nekem már túl egyszerű és nagyon mese.
Ami nem jelenti azt, hogy a saját célközönségének ne lenne kiváló munka. Még én is mosolyogtam rajta, és tudom értékelni, tetszett, ha nem is az én világom már. A kicsiknek viszont gond nélkül a kezébe nyomnám, amint tudnak olvasni. Ők szeretnék!
Mészöly nagyon kreatív, és jópofa kalandokat talál ki a szereplő gyerekeknek és az űrlénynek. Mindegyik színes, érdekes, és van benne olyan tanulság is, amit észrevétlenül elsajátítanak a kis olvasók, miközben szórakoznak. Az állatvédős rész kifejezetten ütős lett az állatvédelem üzenetével, amit árnyalni is tudott a szerző.
A történet nyelvileg is tele van ötlettel és humorral. Mondjuk, azt még mindig nem emésztettem meg, hogy Aladár beceneve Ali. Talán az a baj, hogy az angolszász kultúra hatása miatt nálam az Ali lánynév. (Többek között Pretty little liars, Allison miatt. Őt is így becézték.) De ezt leszámítva kreatív és elmés szórakozás a szöveg maga is.
A karakterek a gyerekekre szabottak. Nincsenek mélyebb jellemek, ahogy ebből a történetből a gonoszok is kimaradtak. (Nagyon pozitív a világképe.) Kedves, bájos, teljesen gyerekbarát sztori, ilyen hősökkel. Talán azért is lett ennyire homogén a szereplők karaktere, hogy a kis olvasók jobban beleláthassák magukat…
A grafika is gyerekbarát. Nekem a Hanga sorozaté jobban tetszett, de ez színesebb.
Talán már kinőttem, de gyerekkönyvnek remek, 8-10 évesen faltam volna.
Anna egy átlagos, 9 éves kislány. Olyannyira átlagos, hogy szinte semmilyennek érzi magát, főleg nővérei mellett, akik mindketten több hobbit űznek, mindig hangosak, cserfesek, társaságban érzik igazán jól magukat. Ezzel szemben Annában minden introvertált gyerek magára ismerhet: szeret egyedül lenni a saját világában, olvasni, rajzolni, fantáziálni, rácsodálkozni a világra, egységességet érezni a természettel.
7 éves kortól ajánlott