Forrás:olvasovanevels.gportal.hu
A gyerekkor talán legszebb adománya a feltétlen hit a csodában. Egy pici gyereknél teljesen hiányzik a kétely. A világ legtermészetesebb dolga például, hogy jön a Mikulás: a nagyszakállúnak érkeznie kell, mert az a dolga, hogy örömet okozzon a kölyköknek, hogy megteremtse a várakozás, az ünnep örömét, függetlenül attól, hogy minden kultúra más és más történetekkel, szokásokkal ruházza fel a személyét. Janó és Janka esetében a holland verzióról olvashatunk, ami a magyar hagyományainkkal sokban egyezik – bár ember legyen a talpán, aki nincs összezavarodva az angolszász télapós hagyományok domináns jelenléte miatt.
Szóval Janó és Janka, a két kedves kis barát téli, tavaszi, nyári és őszi kalandjaik kipihenése után most a Mikulást várja. Akárcsak nálunk, a holland Szent Miklósnak is Krampusz a segítője. Lóval közlekedik, a gyerekek levelet írnak hozzá, cipőt pucolnak és dallal várják.
(...) a kisfiú és a kislány a maguk gyermeki egyszerűségével gondolkodnak erről az egész decemberi csodavárásról is. Hogy a Mikulást szállító lovacska biztos éhes és szomjas, ezért kikészített répával, szénával és még egy vödör vízzel is várják. Miért csak a gyerekek kapnak ajándékot, a Télapó miért nem? Ezen a kérdésen morfondírozva elkészül egy aprócska sál Mikulás számára. Hadd örüljön ő is.
Amikor meglátják a piros kabátos puttonyost valahol távol az utcán, gyerekekkel körbevéve, boldogan indulnak el utána, aztán természetesen jól el is tévednek. És elfordul az is, hogy eltörik a mécses, mert a cipőcske nem azt rejtette magában, amit vártak. És ahogy barátok között lenni szokott, van egy kis vita, veszekedés is a könyvben. Aztán amikor tényleg bekopog a Mikulás, jön a megszeppenés, pont úgy, ahogy lennie kell. Majd követi az ajándékok feletti öröm, és másnap már a megkönnyebbült, önfeledt játék.
Annie M.G.Schmidt semmit nem túloz, nem cukroz, és zseniálisan érti és beszéli a gyerekek nyelvét. Rövid történetei Janóról és Jankáról egyszerűek, őszinték és hitelesek. Pont ezért tudnak vele azonosulni remekül a mesehallgató gyerekek. Minden sorban saját életükre ismerhetnek, és ami ismerős, az biztonságos is.
A regény főhősei egyszerű hajóúttal jutnak el a cselekmény helyszínére, egy mindentől távol eső szigetre. Nem derül ki, pontosan hol fekszik ezen földdarab, csupán annyit tudunk meg, hogy valahol északon, és – a gyerekek nagy bánatára – még internet sincs, hogy valamiféle kapcsolatban maradhassanak barátaikkal. Az unalmasnak ígérkező vakációt a titokzatos Füveskönyv forgatja fel fenekestül: a szobájukba csempészett könyv üres lapjain időnként versek tűnnek fel, amelyek egy rejtély megoldására ösztönzik a fiatalokat.
10 éves kortól ajánlott