Könyvajánló felnőtteknek

Nick Hornby: Cicikrisztus

Lehetnek-e fontos gondolatai egy nagydarab biztonsági őrnek a modern művészetről? Naná, hogy lehetnek. A CiciKrisztus hőse bebizonyítja, hogy talán még érzékenyebb műértő is lehet, mint egy híres művész.

Totth Benedek: Az utolsó utáni háború

"Cormac McCarthy fordítójaként (Az út, Átkelés) Totth Benedek mondhatni determinálva volt arra, hogy ezt a könyvet megírja. Sok részletet, utalást (irodalmi) tiszteletadásnak is tekinthetünk, hiszen bővelkedik az intertextuális rájátszásokban. Mindazonáltal izgalmas műfaji kísérlettel járult hozzá a kortárs irodalom ezen a területen is élénk folyamához: a könyv enigmatikus zárlata pedig olyan kérdéseket hagy az olvasóra, amelyek egy darabig biztosan nem hagyják nyugodni."

Patti Smith: Kölykök

1989. március 8-án, amikor Patti és Robert utoljára beszélt, az AIDS-es Robert már haldoklott. "Megírod a történetünket?" "Akarod, hogy megírjam?" "Neked kell, mondta, csak te tudod megírni." "Megírom, feleltem, bár tudtam, hogy nem lesz könnyű betartanom ezt az ígéretet."

Daniel Kehlmann: Tyll

"Daniel Kehlmann, okosan és érzékletesen festi meg a harmincéves háború történetét, s benne kicsit mellőzött főszereplőjét Tyll Ulenspiegelt, aki vásári mutatványosként, majd udvari bolondként a fontos korszak fontos tanúja. Kehlmann nem történelmet ír, hanem regényt, amiben a történelem összeér a költészettel, a látomással, az emberi rezdülésekkel és az itt-ott groteszkbe hajló cselekménnyel."

Per Olov Enquist: Példázatok könyve

"A több évtizedes alkoholizmuson, két szívműtéten és több gyomorvérzésen áteső kortárs klasszikus a halál folyójának partján ácsorogva (ez a kép sok másikhoz hasonlóan rendszeresen visszatér a regényben) ezáltal arra keresi a választ, hogy mi az élet, mi a létezés értelme. A vallásban sokszor megingott, és elvetette, az értelem nem igazán működik. Akkor a szerelem lenne az? Ez adna értelmet annak a nyolc évtizednek, amit maga mögött tud? Vagy ha ez sem, akkor volt neki egyáltalán?"

Amin Maalouf: A tévelygők

"Hol lehet otthon az ember? Hogy maradhat tiszta úgy, hogy közben ne fogyjon el körülötte a levegő? Szeretheti-e az ember a hazáját, ha az éppen vajmi kevéssé szerethető? Csupa olyan kérdés, amely a korábbi Maalouf-művekben is fölmerül, s amelyeket mostanában a magyar olvasó is egyre gyakrabban tehet fel magának."

Ivanka Mogilszka: Váratlan utcák

Egy szerelem története, mely magába ötvözi az irodalom és a valóság legnagyobb szerelmeinek történetét. Egy város története, melybe beletervezték a világ összes városának minden látványosságát. Közép- és Kelet-Európa államszocializmuson, szabadságon, illúzión és csüggedésen túl.

Juan Carlos Onetti: A hajógyár

"Juan Carlos Onetti regényére joggal mondhatjuk, hogy a mai latin-amerikai irodalom egyik legexpresszívebb és egyben legszuggesztívebb alkotása. Regény, ami nem akar több lenni önmagánál, nem akar túlnőni a formán, nem akar verssé, vagy akármi mássá válni – megmarad egyszerűen regénynek. Mondjuk inkább így, európai ízű regénynek."

Olga Tokarczuk: Őskor és más idők

„Őskor egy hely a világmindenség közepén”, így szól az első mondat. A következő néhány oldalon mindent megtudunk kiterjedéséről, elhelyezkedéséről. Őskor egyszerre elvont, mesebeli: Angyalok vigyázzák határait, van itt sűrű erdő és mesebeli ménes, másfelől igenis kézzelfogható: ha előveszünk egy térképet, láthatjuk, hogy pontosan Lengyelország melyik részén helyezkedik el.

Clarice Lispector: A brazil szfinx

Lispector sokáig az ínyenc olvasók titkos világtippje volt, napjainkban megkerülhetetlen alkotóként fedezték fel újra. Kritikusai joggal hasonlítják az életmű jelentőségét Franz Kafka és Jorge Louis Borges munkáihoz. A hol szürrealista, hol patetikus, gyakran szarkasztikus humorú írások varázslatos módon beszélnek el nem mindennapi történeteket.

Mai Jia: Kódfejtő

"A könyv egyszerre szépirodalom, thriller, kémregény, történelmi saga és matematikai rejtvény."

Vida Gábor: Egy dadogás története

"Nehéz megszólalni olvasás után... Ritkán vallhatom ennyire magaménak a történetet, ennyire hozzám közel állónak az eseményeket. Tipikusan az a könyv, amit olvasni kell, hiba kihagyni. Vida Gábor írói tehetségére vall, hogy nem válik terjengőssé, nincs túlírva, mondatai meglepően gördülékenyek."

Ian McEwan: Amszterdam

"Nos, van két pasi, a hatvannyolcasok immár korosodó nemzedékéből, egyikük egy jobbfajta és a felszínen maradásért küzdő napilap főszerkesztője, a másik jó nevű zeneszerző. Barátok, akik egy minden tekintetben közös barátnő temetésén találkoznak a regény kezdetén."

Caroline Solé: Szavazz rám!

"(...) ajánlatos elolvasni, mert az elkallódó fiatalokról hiteles képet fest, és esetleg stratégia kidolgozására sarkallhatja a szülőket – a kamasz olvasókat meg remélhetőleg eléggé elborzasztja."

Pan-dji: Vádirat

"Az észak-koreai hétköznapok borzalmairól eddig is jelentek már meg beszámolók itt-ott, főleg menekültektől, akiknek sikerült valahogy megszökniük a diktatúrából. A Vádirat szerzője azonban a mai napig az országban él, és nem a munkatáborokról vagy a nyilvános kivégzésekről ír, hanem átlagos észak-koreai sorsokról. A történetek így is ijesztő képet festenek a rendszerről."

Katri Lipson: A fagylaltos

"A '40-es és '50-es évek Csehszlovákiáját idéző, ám szüntelenül a jelen felé irányuló finn regény játékossága egyből magával ragadja az olvasót."

Colson Whitehead: A föld alatti vasút

"Colson Whitehead fordulatos, megindító regénye, A föld alatti vasút (The Underground Railroad) az 1800-as évek Amerikájába repíti az olvasót, ahol rabszolgatartók és abolicionisták feszülnek egymásnak (...)"

Jonas Hassen Khemiri: Montecore. Egy párját ritkító tigris

"Montecore nagy bravúrral írott regény. Számomra a legkedvesebb apa és fia viszonya. Az apa, aki mindent megtesz, hogy svédnek nevelje a fiát, a fïú pedig fellázad ez ellen, és a gyökereit keresi egy másik kultúrában."

Andrej Nikolaidis: Kilenc

„A Kilenc… humor és sötétség sajátos egyvelege, letehetetlen regény, amelyben Nikolaidis kegyetlenül leszámol a Balkán összes posztkommunista mítoszával. Igen, miután elolvastad, utálni fogod az életet – de rendkívül élvezetes módon.” (Slavoj Žižek)

Mikecs Anna: Altató - Gerlóczy Márton regénye

"[...] a Mikecs Anna Altató nem csüggesztő olvasmány. Írója ismeri annyira a befogadók teherbírását, hogy a váltogatott idősíkok tükrében megjelenő fájdalmakat az örökölt nyersanyagból merített mikrotörténelmi közjátékokkal enyhíti. Régi ruhák, tárgyak, ízek felidézése teszi szelídebbé mindazt, amivel olvasás közben szembe kell néznünk. Külön öröm lehet sokak számára, hogy – mintegy vizuális utóhangként – a könyvhöz egy képes függelék is készül még, archív és mai fotókkal."