Balássy Fanni: Hol is kezdjem

Forrás: barkaonline.hu

Egy művelt, önbizalomhiánya miatt kívülálló gimnazista lány első iskolaévének naplóbejegyzéseit követhetjük nyomon 189 oldalon, aki jó adag öniróniával szemléli saját magát és környezetét, miközben – mint minden kamasz – gyakran éli meg tragédiaként a serdülőkor általános nehézségeit. Névtelen főszereplőnk egy szintén meg nem nevezett vidéki város gimnáziumának tanulójaként kezdi el mesélni történetét egyes szám első személyben – akárcsak Leiner Laura Szent Johanna gimijének lányhőse –, tehát Balássy több tekintetben is a Leiner-féle (és a hagyományos romantikus/osztályregény) irányvonalhoz illeszkedik, hiszen az elbeszélői mód mellett a műfaj, a téma, a karakterek és a történetvezetés is ismerős lehet a tiniknek szóló romantikus könyvekben járatos olvasók számára. A központba helyezett szerelmi szálat kidolgozatlannak és klisésnek tartom ugyan, de a Hol is kezdjem így is többet nyújt a kizárólag romantikára építő ifjúsági könyvek átlagánál – ezzel együtt az olvasóközönségét se szűkíti le kizárólag a kamasz korosztályra.

Ifjúsági irodalmat már csak azért is jó olvasni, mert mindenki volt már tini, és átélte azokat a nehézségeket, melyekkel Balássy Fanni főhőse viaskodik – sőt bizonyos problémák (mint az önértékelési gondok, testképzavar, idegenségérzet, párkapcsolati kérdések, helykeresés stb.) a felnőttek életében is ugyanúgy megjelenhetnek. A karakter névtelensége is a beleélés lehetőségét segíti: a mindennapi gondokkal küzdő lánnyal bárki könnyedén azonosulhat. A regény a tipikus serdülőkori problémákat épp annyi humorral és cinizmussal fűszerezve adagolja, hogy az ne legyen sértő egy kamaszolvasó számára, de mégis komolyan tudjuk venni az adott helyzet súlyát. A főhős számára a humor túlélési technikaként szolgál, hétköznapi csetlés-botlásait olykor szélsőséges, szinte már burleszkbe illő viselkedéssel kompenzálja, másrészt ezzel a túlzó öniróniával próbálja identifikálni és egyben elkülöníteni magát a tömegtől. Így a főhős több „vesztésre álló” szituációból is a nevetés erejével képes erkölcsi győztesként kikerülni, például óriási sikert arat az az ötlete, amikor a megfelelő ünneplős ruha hiányában végül egy gorillajelmezben érkezik a gimis bálba.

A könyv mintaszerűen hozza az ifjúsági irodalom karakterjegyeit, ugyanis egyfajta kulturális lépcsőként terelgeti az olvasókat a szépirodalom klasszikus művei felé – köszönhetően a rengeteg magyar és világirodalmi utalásnak. A szerző humorral szerepelteti ezeket az asszociációkat, a kötet egyik legnagyobb erényének ezek a friss poénok számítanak: „Az élet egyetlen hosszú beállítás egy Tarr Béla-filmben”, de akár a félresikerült buli után DJ Goriot nevének elferdítése is garantáltan megnevetteti az olvasót: „megígértettem Borival, legközelebb csak akkor megyünk a klubba, ha maga Balzac lép fel.” Az ifjúsági regényekre ugyancsak jellemző módon a történet számos popkulturális utalást is tartalmaz, és rájátszik a filmszerűségre, ami azért fontos, mert az aktualitás mellett közösségi élményt hoz létre az olvasókban a közös asszociációkon keresztül. Érdekes módon a popkulturális elemek többsége a mai kamaszok számára kevesebbet mond, mint az X és Y generációnak. Az említett filmek, zenék, könyvek címei vagy éppen közéleti szereplők nevei inkább az anyukák számára bírnak jelentéssel, hiszen egy mai tini már nem rajong Hugh Grantért és a Minecraftért, a Kispál és a Borz pedig szintén nem a Z generáció zenekara: a fiatal szerző valószínűleg saját serdülőkorából indult ki, aminek köszönhetően a Hol is kezdjem nem csak kamaszregényként értelmezhető.