Pataky Etelka 1898. május 28-án született Dicsőszentmártonban, tanult, polgári szülők gyermekeként. Családja a Patakyak désfalvi (Kisküküllő-mente) ágához tartozott, derül ki a kolozsvári Unitárius Gimnázium levéltárosa, Kelemen Lajos naplójából.
Dicsőszentmártonban, majd Olmützben és Münchenben folytatott tanulmányai után, 1915 őszén felvették a budapesti Magyar Királyi Képzőművészeti Akadémiára. A festészet iránti tehetsége és szeretete korán megmutatkozott. Első mestere Romek Árpád festőművész volt, az ő irányításával festette kezdeti olajképeit, csendéleteit. A festészetet egész életén át hivatásnak, szerelemnek, alkotásnak, lélekkeresésnek, emésztőtűznek érezte. Lefestett mindent, amit szépnek talált, de legfőképpen a napsugár játéka érdekelte. Képein, a természet szeretete mellett, Erdély iránti rajongása érződik. Állandóan kutatta a múlt emlékeit, ősi várakat, udvarházakat, templomokat, haranglábakat örökített meg.
1919. október 23-án kötött házasságot Gidófalvy István gazdamérnökkel, dobokai földbirtokossal. Előbb Magyarsároson, majd Dobokán telepedtek le. Két lányuk született: Etelka és Éva.
Mivel falun éltek, kénytelen volt önmagát önerőből továbbfejleszteni. Csak egy nyarat töltött Nagybányán, ahol Thorma János vezetése alatt portrét, aktot, kompozíciót, tájképeket, tornácos házakat festett. Közel 600 olajfestményt készített, ezekből sok került a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumba. Számos egyéni kiállítása is volt, Kolozsváron, Brassóban, Sepsiszentgyörgyön, Marosvásárhelyen és Budapesten.
A II. világháború alatt, sajnos, a dobokai és sárosi otthonukat is feldúlták, mindenüket széthordták, így sok festménye elveszett. 1949-től Marosvásárhelyen éltek, ide irányították kényszerlakhelyre a családot.
Mindenükből kifosztva, lelkileg megsebezve a festészetben kereste a vigaszt. Élete végéig megmaradt benne a rajongás a művészet, a szép iránt, amit – szerinte – senki sem vehetett el tőle. Egy alkalommal azt nyilatkozta, boldoggá tenné a tudat, ha olyan szeretettel fogadnák festményeit az emberek, mint amilyennel megalkotta ezeket.
1984. április 11-én hunyt el Dicsőszentmártonban, a marosvásárhelyi református temetőben alussza örök álmát, Gidófalvy István mellett.
Az életét, munkásságát bemutató értékes, olvasmányos könyv sok családi fotót tartalmaz, a végén lévő színes képmellékletek pedig a művésznő néhány festményét mutatják be az olvasónak.
Szabó Emese könyvtáros ajánlója
Sas Péter: Gidófalvy Istvánné Pataky Etelka, az udvarházak festőművésznője (Művelődés Egyesület, Kolozsvár, 2019)
„A CoDexben gyakorlatilag bekezdésenként cserélünk műfajt, mondjuk egy giccses szerelmi jelenetből pornóba, innen thrillerbe, onnan szürrealista prózába, majd szimpla realizmusba csöppenünk. És még csak pár oldalt haladtunk… Hogy ennek van bármiféle értelme, többletjelentése? Vagy csak egy jól kivitelezett posztmodern ujjgyakorlat? Na, ezen én is sokat töprengtem az első két egység során, hogy a végére aztán persze kitisztuljon a kép."
Bak Róbert
„Vajon ki vitte el az egész cirkusz orra előtt Gerbera Erzsébet gyönyörűséges szirmait? A nagy rejtély nagy nyomozót kíván és élénk képzeletet az olvasótól. Darvasi László új Pálcika-története ráadásul nem csupán behúz varázslatos világába, de megszólít és játékos feladatokat is ad."
7 éves kortól ajánlott