Forrás: www.ekultura.hu
Ez a könyv már akkor megtetszett nekem, amikor először a kezembe fogtam. Mivel felnőtt vagyok, bennem nosztalgiát ébresztett egy egyszervolt sorozat, a Már tudok olvasni… iránt: amikor még írott betűk szerepeltek a címlapján… Persze a Csuromvíz egy igazi gyerekregény, így a mai hétévesekből remélhetőleg nem múltba tekintést, hanem lelkes olvasási vágyat vált majd ki az, hogy ez a könyv ilyen – szép.
És nagyon ötletes is. Már a fülszöveg helyett is a regény főszereplőjétől, Szandrától olvasható levél, amely beavatja az olvasót abba a valóságos mesevilágba, amelyben Szandra és a 3. B. éli az életét: barátkozik, öltözködik, eszik és főz, rendez pizsipartit és megy színházba. Na meg indul a környezetvédelmi versenyen… A regény legnagyobb kalandja ugyanis az, miként próbálja meg az osztály megnyerni a környezetvédelmi verseny fődíját, a sítáborozást. Ahhoz azonban, hogy sikerrel járjanak, még rengeteg dolgot fel kell fedezniük választott témájukról, a vízről, és persze egymásról.
Balázsy Panna, akinek komoly, szemüveges fotóját is „beragasztotta valaki” ebbe a mókás naplófüzetbe, nagyon tud mesélni. S remekül ért ahhoz, hogy miközben vállalja a küldetést, hogy egy igencsak didaktikusan tálalható témáról, a környezettudatosságról ír, valójában ugyanolyan jó kis ifjúsági regényt kerekít, mintha csak a szokásos tematikával, a szerelemmel, barátsággal, osztályban-léttel foglalkozna. Miközben a fiatal (lány)olvasók rengeteg ismerős utalásba botlanak a Neveletlen hercegnőtől és Mozarttól a vágyott okostelefonon és a D. A. C.-könyveken keresztül az X-Faktorig és a zabfalatokig, minden felesleges cukiság nélkül sikerül felépíteni egy igazán bájos könyvet. Amelyben a meglepetés igazán az utolsó előtti fejezetben éri az olvasót (nem, nem az eredményhirdetéskor): a szerzőnek sikerül egy olyan ötletet csempészni a regénybe, ami abszolút eredeti, igazán meglepheti az olvasót, és ha visszagondolunk a korábbi fejezetekre, kiderül, hogy ráadásul kiválóan elő volt készítve…
S amilyen kedves a könyv, olyan helyesek Rippl Renáta illusztrációi. Bár a rajzolónő saját magáról elmulasztott portrét rajzolni a könyvbe, rengeteg bájos arccal megajándékozta az olvasót: az ő képein a csúnya lányok is szépek és elfogadják magukat, a feliratok pedig csinos, kanyargós betűkkel dobják fel az ábrákat.
Remélem, a Szandra és a 3. B.-sorozat hamarosan tovább folytatódik: igazi, magyar (bár szokás szerint budapesti) diáktörténet, amit már az olvasni épp megtanultaknak is érdemes ajánlani. Szerintem tetszeni fog mindenkinek.
Anna egy átlagos, 9 éves kislány. Olyannyira átlagos, hogy szinte semmilyennek érzi magát, főleg nővérei mellett, akik mindketten több hobbit űznek, mindig hangosak, cserfesek, társaságban érzik igazán jól magukat. Ezzel szemben Annában minden introvertált gyerek magára ismerhet: szeret egyedül lenni a saját világában, olvasni, rajzolni, fantáziálni, rácsodálkozni a világra, egységességet érezni a természettel.
7 éves kortól ajánlott