Bod Péter Megyei KönyvtárKovászna Megye

Davide Calì – Marco Somà: A boldogságárus

Forrás: www.egigero.hu

Konzervboldogságot kér-e valaki? Kis doboz boldogság is kapható jutányos áron! Akinek sok a pénze, nagy dobozzal is vásárolhat magának. Jut a boldogságból hatos csomag vagy akár tizenkettes pakk is. A legszegényebbek részére készült a kis dobozosnál is még kisebbre porciózott, egészen aprócska adag! Vegyék, vigyék! Itt a frissen dobozolt boldogság!

A boldogságárus című csodaszép képeskönyv, amelyet a Scolar Kiadó jóvoltából most már magyar fordításban is olvashatunk, húsbavágóan fontos témákkal foglalkozik. Kiárusítható-e a boldogság? Ha igen, kinek, mennyit ér? Hozzájuthatnak-e a szegények is, s valóban boldogabb lesz-e, aki nagyobb mennyiséget tud vásárolni magának belőle? Végső soron arra is kérdez rá a kötet, hogy miben, hogyan mérhető a boldogság? Kilóban, literben, darabra? Bedobozolható-e, instant hozzájuthatunk-e a boldogsághoz, esetleg tartósíthatjuk-e azt valamiképpen?

Egy hatalmas tölgyfa szerteágazó lombkoronájának lakóihoz ősszel ütött-kopott furgonján megérkezik Galamb úr, a boldogságárus. Egyenként végiglátogatja a színes levelek közt megbújó madárházak tulajdonosait. Eközben megannyi madárfajjal találkozunk, hiszen Galamb úr bekopogtat Ökörszem, Vörösbegy és Búbosbanka asszonyhoz. Jár a Fürj és a Cinege családnál, akárcsak Csilpcsalpfüzike, Seregély és Fácán úrnál is. Seregély úr nem kér a boldogságból, hiszen ő művész, s mihez kezdene, ha a sok bánat helyére boldogság költözne szívébe? Az elégedettség talán még az ihletet is messzire űzné. Fácán úr sem vesz boldogságot Galamb úrtól, hiszen ez szerinte badarság. Amint visszahúzódik azonban háza magányába, interneten azonnal rendel valahonnan mégis két adagot, csak a szomszédok meg ne tudják. Mindenki más örömmel költ a boldogságra, ki kis dobozzal, ki naggyal, akad aki jó alaposan bevásárol belőle, hogy későbbre is jusson, esetleg karácsonyi ajándékba szánja. No meg ott van Vörösbegy asszony is, aki sosem tudja, mivel készüljön unokáinak, hiszen már megvan mindenük. Egy doboz boldogsággal talán még őket is sikerül meglepni.

Azt semmiképp sem gondolom, hogy az ovis, főként kisebb ovis korosztály lenne a kötet célcsoportja. Már amennyiben a cél az értő olvasás/mesehallgatás, az, hogy gazdagodjunk olyan történetekkel, amelyek aztán eligazítanak az életben és gondolkodni is tanítanak. Hogyan tanít gondolkodni ez a kötet? A rengeteg nyitva hagyott kérdéssel. A részletgazdag, vintage jellegű, hangulatos illusztrációkhoz épp csak annyi szöveg társul, amennyi feltétlenül szükséges az alapszituáció felvázolásához. A szöveg valóban vázlatszerű, nekünk, olvasóknak, mesehallgatóknak kell azt feltöltenünk lehetséges történetekkel.

Rengeteg a nyitott kérdés, amelyekre kisiskolás korosztálytól kezdve már sikeresen kereshetjük együtt a válaszokat: Galamb úr jószándékú árus vagy csaló? Először látogatja meg a nagy tölgyfára épült szépséges madárházak lakóit vagy rendszeresen visszatérő vendég? A vásárlók először vesznek boldogságot vagy rendszeresen? Ha rendszeres vásárlók, miért költenek pénzt üres dobozokra? Hiszen amint végül kiderül, Galamb úr üres dobozokat ad át a boldogságvásárlóknak. Placebóként hat a madarakra maga a tudat, hogy megvették maguknak a boldogságot? Ha pedig először vásárolnak belőle, csalódottak lesznek, átvertnek érzik magukat, amikor kiderül, hogy üres dobozt vásároltak? Esetleg meglátják benne a lehetőséget, mint Egér úr, akihez a a távozó Galamb úr furgonjáról lepottyanó egyik doboz kerül? Megannyi olyan kérdés és értelmezési lehetőség, amelyeket akár egyesével végigvehetünk a gyerekekkel, s minden esetben fontos és tanulságos történethez jutunk.

Mi történik?

A hét könyve

A hét gyerekkönyve