Bod Péter Megyei KönyvtárKovászna Megye

Időmérő magántörténelem - Sántha Attila könyvbemutatója

2013.10.26., szombat 18:00

Sántha Attila költő a meghívottja annak az író-olvasó találkozónak, amelyre 2013. október 26-án, szombaton 18 órától kerül sor a Tein kávézóban, könyvtárunk, a házigazda kávézó és a Kónya et Kónya Ponopol szervezésében. A találkozó a szerző Razglednicák című friss verskötetének bemutatója is. Beszélgetőtárs: Szonda Szabolcs, a Bod Péter Megyei Könyvtár igazgatója.

Sántha Attila 1968-ban született Kézdivásárhelyen. Kolozsváron folytat egyetemi és magiszteri tanulmányokat, Szegeden szerez doktori címet. Amerikai tanulmányútját követően meghatározó szerepe van Kolozsváron a transzközép irodalmi mozgalom elindításában. Kiadja a Székely szótárt, verseiben is sajátosan alkalmazza a székely szókincset, fogalomkört. Részt vesz az Erdélyi Magyar Írók Ligájának megalapításában, egy ideig vezeti is a szervezetet. Egy ideig tanügyminisztériumi tisztségviselő Bukarestben, később rádiózással, újságírással és -szerkesztéssel, könyvkiadással is foglalkozik. Négy verskötete jelent meg (Münchhausen báró csodálatos versei, 1995; Az ír úr, 1999; Kemál és Amál, 2004; Razglednicák, 2013), szakíróként legutóbbi munkája a kisebb tanulmányokat, kritikákat, glosszákat stb. tartalmazó Írások könyve (az élet apró dolgairól) – Kolozsvár, 2010.

Fekete Vince költő írja a Razglednicákról: „Sántha olvasmányos verseskönyve magántörténelem, múlt századi családtörténet, az apa, anya, nagyanya, dédapa, az odesszai menekültek sorsán keresztül mutatja be egy egyszerű székely család, a költő felmenőinek sajátosan huszadik századi kálváriáját. Emberség, szeretet, fájdalom, részvét, empátia, csendes számonkérés árad a versekből, amelyeknek a második ciklusban (A szükségét végző falu) valóságos sztorijuk is van. A költemények szinte egymásba folynak, egymásból épülnek. A megmaradásért küzdő embereken végigmasíroz a történelem. A Juhász Gyula és Dsida Jenő költészetére emlékeztető sorok átütő ereje a székely nyelvnek is köszönhető, amely a költő korábbi köteteiben is hangsúlyosan jelen van.”

Ízelítő a kötetből:

MÁSODIK RAZGLEDNICA

Mielőtt elértem volna hazám,
az Isten háta mögött (értsd:
egy faluban, közel a határhoz)
évekre megálltam.

Kilestem onnan néhanap,
otthon a hegyekben hogy’ jött
és ment a hó, zöldült, majd újra sárgult
az erdő, hol gyerekként jártam.

Ha átnéztem, kedves, a határon,
téged láttalak és magam,
amint egymást felnőttre faljuk –
szerelem és drámák,
mint egy adys héja-nászban.

(Ha átnéztél, nem láttál sokat:
elbújtam a Vállai mögé,
hogy belém senki se lásson.)

Illatod néha a szélbe belekap,
és húzna is át a határon –
ilyenkor kapaszkodok, az Isten háta
mögül nézem hazámat.

MÁRTA

Emlékszem a nagydarab,
kancsal oroszra,
hetven év után is felismerném
– mondta anyám, aki azóta is
hiába hívja a szovjetvadászokat.

Pár héttel azután történt,
hogy leendő anyósát légnyomás érte,
oroszok járták a falut,
dáváj csász vagy dáváj életet,
s a nagydarab, kancsal Szergej
az utolsó bödön zsírt vitte el.

A színben nagyapám
pergősszekerét is meglátta,
s gondolta, azon járja meg
Berlin ostromát.

Hol a kötőrúd? – szólt, illetve mutogatta.
Nincs, megettem – válaszolt
szikrázó szemekkel nagyanyám.

Dáváj kötőrúd – kiáltotta oroszul Szergej,
s felsorakoztatta a fal mellé
Annát, Etit, Saroltát, Lujzit
és a legkisebb Árpit, majd
nagyanyámra fogta a Kalasnyikovot.

Társa alig tudta puskatussal leütni,
még akkor is ordítottak egymásra,
mikor elhajtottak a pergősszekéren.

Márta pedig ottmaradt étel nélkül
és öt gyermekkel,
kész csoda, hogy kiteleltek,
és Jánosra is sokszor haragudott,
hogy nem jön segíteni,
pedig azt ígérte, sosem hagyja el.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

Sajtóvisszhang:

Családi képeslapok

Fotó: Tein

Mi történik?

A hét könyve

A hét gyerekkönyve