Jean-Claude Mourlevat: Putifár tanár úr visszavág

„Íme, újabb bizonyítéka annak, mennyire vakok vagyunk, bármilyen figyelmesnek képzeljük is magunkat” (61) – olvashatjuk Ingo Schulze Jóravaló gyilkosok című regényének egyik mellékjelenetében. Az, hogy miről szól ez a bizonyos jelenet, tulajdonképpen nem is olyan fontos kérdés ahhoz képest, hogy mit jelent ez a mondat a regény egészére vetítve. A Jóravaló gyilkosok ugyanis dupla- (vagy inkább tripla)fenekű könyv, amely különös játékot játszik az olvasóval: felépít egy hiátusokkal tarkított, de mégiscsak koherens történetet, hogy aztán a második részben mindent megingasson, s hogy végül egy újabb csavarral a harmadik részben mindkét megismert történetváltozatot alapjaiban kérdőjelezze meg.

„Valami bűzlik az állatkertben. Mert senki nem mos fogat! De az állatkert igazgatójának, dr. Száy Lehelnek máris van egy pompás terve. Vakmerő küldetésre küldi Menta Mártont, a sündisznót: egy kis fogkrém a tüskés hátra, és már kezdődhet is a nagy állatkerti akció! Márton sikálja és suvickolja, fényesíti és takarítja a sok fogat – nagyot, kicsit, hegyeset egyaránt. Ez élete eddigi legnagyobb kalandja. Üdítő történet a fogmosásról, amin sokat lehet nevetni és csodálkozni, de lehet akár utánozni is!"

3 éves kortól ajánlott