Bod Péter Megyei KönyvtárKovászna Megye

Michael Ende: Rosszcsont Rodrigó és Filkó, a fegyverhordozója

Forrás: egigero.hu

Nagyon szeretem, amikor egy könyv, legyen az felnőtteknek szóló szépirodalom, vagy a gyermek- és ifjúsági irodalom valamely darabja, olyan felütéssel kényezteti el olvasóját/hallgatóját rögtön az elején, ami nemcsak hangulatot teremt, de azonnal beránt a történet világába. Amikor egy könyv egy pillanat alatt nyilvánvalóvá teszi számunkra, hogy leigázott minket, olvasójává varázsolt akár akartuk, akár nem, még akkor is, ha csak belelapozni szándékoztunk ebbe a bizonyos kötetbe vagy épp másnak ajándékba adni később.

Az első mondat, az első pár sor szerintem akkor kiváló, és akkor működik jól, ha csupa rejtély, ha egy csapásra felmutatja, milyen világgal is találkozunk majd az adott történetben, ha azonnal gúzsba köt. A Rosszcsont Rodrigó számunkra ilyen könyv volt, és bevallom, még most, emiatt az ajánló miatt belelapozni is jó fajta borzongató érzés nekem, eszembe jut az a sok-sok közös olvasás, amikor együtt vacogtunk a gyerekekkel, együtt izgultunk és találgattuk, hogyan fog tovább vinni az az út, amire a hamar megszeretett hőseinkkel léptünk.

„A sötét középkor legközepén, egy hétköznapi napon, ráadásul az éj kellős közepén egy doboz formájú kocsi, amelyet három szamár húzott, a kátyúk és tócsák tarkította országúton csörömpölt és hörömpölt. Rettenetes égiháború tombolt, olyan gyorsan követték egymást a villámok és a mennydörgések, hogy nem lehetett eldönteni, melyik mennydörgés melyik villám párja. Úgy zuhogott az eső, mintha dézsából öntötték volna, és viharos szél süvített.”

Szóval így kerülünk Rosszcsont Rodrigó és Filkó világába, hogy azonnal bőrig ázunk, amint azt a doboz alakú, szamarak húzta kocsit bámuljuk. Vajon mi lehet benne? Rögtön egy rejtéllyel találjuk szemben magunkat, és nem kell csalódnunk a feloldásától: a villámok fénye Dick Tata kerekeken gördülő vándor bábszínházát világítja meg. Benn, a sötétben alszik a Dick házaspár, ide-oda lökődnek a rossz úton a fejük felett a marionettbábok, a hercegnők, varázslók, ördögök, sárkány, boszorkány, és a sokat tudó, az életről, és a mesékről, kalandos történetekről határozott véleménnyel rendelkező Szókratész nevű papagájuk is. Ami még érdekesebbé teszi az eddigieket, és fokozza várakozásunkat, nem is az, hogy mi mindent és kiket találunk odabenn, épp ellenkezőleg: annak felfedése, hogy ki az, aki nincs ott a kocsiban. Ő pedig egyik címszereplőnk, Filkó, az idős házaspár kései gyermeke. Filkó eredeti neve Hastrubel Anaximander Chrysostomos, melyet Dick tata egy ősrégi mesekönyvből talált neki, de mivel ezt nem tudták megjegyezni ők maguk, saját szülei sem, csak egyszerűen Filkónak nevezték.

Filkó ebben a pillanatban (mikor szülei az éjszaka közepén a felborult szekérből kikászálódva a csattogó mennydörgés közepette kétségbeesetten keresik) épp Rémerdő fái között jár-kel. Abban a Rémerdőben, aminek lidérceitől, gyökérgnómjaitól a legbátrabb lovagok és banditák is visszarettennek. Filkó feltett szándéka nemcsak Rémerdőt keresztülszelni, de a Grabanc-orom nevezetű meredély legtetején álló Cidrivár nevű rémkastélyba is feljutni. Ebben a kastélyban lakik ugyanis Rosszcsont Rodrigó rablólovag, akinek rémtetteit széltében hosszában mesélik az emberek. Ki ne ismerné Irgumburgum Bogumil lovag, Zabolátlan Menuwel óriás vagy a Bitang Banda tizenhárom tagjának leigázóját.

Filkó útnak indulását azon a viharos estén azonban ne ítéljük meg elhamarkodottan, ő nem volt hős nem volt bátor, csak egyszerűen nem tudta, mi az a félelem.

„Bátor az, aki fél, és legyőzi a félelmét. De Filkó azt se tudta, mi az a félelem, így nem is volt mit legyőznie. Csak az fél, aki ismeri a benne lakozó gonoszságot, és ezért inkább elkerüli. De Filkó erről sem tudott semmit. Halványlila dunsztja sem volt erről. Ezért ez nem érdemnek, hanem sokkal inkább hibának számított. Fogalma sem volt róla, hogyan kell orvosolni egy ilyen hiányosságot. Azt mondták neki, hogy aki nem képes különbséget tenni jó és rossz között, az örökké gyermek marad.”

Csakhogy a mi Filkónk nem akart gyermek maradni. Azt szerette volna, amit olyan sok mesehős korábbi olvasmányainkban: siettetni az idő forgását, felnőni. Ha a kora miatt nem tekintik is felnőttnek, olyasmit szeretne cselekedni, ami majd mások szemében velük egyenrangúnak mutatja őt. Ha pedig merész cselekedetek, gonoszságok elkövetéséről van szó, ki máshoz is fordulhatna, mint a környék legfélelmetesebb rablólovagjához, aki válogatott bűnöket követett el, aki legyőzött ellenfeleinek koponyáival, csontjaival ékesítette lakhelye, a Cidrivár felé vezető utat. Filkó tehát nem kevesebbet vett a fejébe, mint hogy Rosszcsont Rodrigó rablófejedelem fegyverhordozója lesz akármilyen áron.

Nem sok bökkenő van a dologban, mindössze csak annyi, hogy Rosszcsont Rodrigó valójában csak egy mítosz. Nem létezik. Ő egy olyan ember, aki betegesen fél az ismeretlentől, más emberektől, egyetlen helyen érzi magát komfortosan, várának egyik tornyában, ahol szeretett növényeiről, kis kertjéről gondoskodik, ezért költi és terjeszti magáról azt a sok rémtörténetet azokról a tettekről, amiket sosem követett el. S hát ezek a rémtörténetek már csak ilyenek, soha egyszer sem gondolkodott el azon senki sem, ki is az az Irgumburgum Bogumil, hogy létezett-e egyáltalán a Bitang Banda vagy Zabolátlan Menuwel, az óriás. Ahogy soha senki nem merészkedett fel Cidrivárig, pedig akkor lehet, felfedezte volna, hogy az utat kísérő koponyák, csonthalmazok egytől egyig csak egy okosan kifundált díszlet részeit képezik, és Rosszcsont Rodrigó gipszműhelyében készültek. De nekünk ugye van egy bábszínészek közt nevelkedett, izgalmas történeteken és előadásokon, ősrégi meséken edződött kisfiúnk, aki nem tudja, mi az a félelem, és aki igen erősen a fejébe vette, hogy ő lesz Rosszcsont Rodrigó fegyverhordozója.

Mindezek után vajon kiderül-e Rodrigó titka? Lesz-e Filkóból fegyverhordozó? Milyen az, amikor egy királykisasszony megáll a saját lábán, milyen az, amikor egy király majd belepusztul a melankóliába? Mi történik, amikor az ármánykodó varázsló fogvatartott sárkány rabszolgája egyszer csak megelégeli sorsát? Megtalálja a Dick házaspár a fiát? Szókratész papagáj valóban olyan okos, mint amilyennek gondolja magát?

Ennél még sokkal több kérdésre választ kapunk, és még sokkal több kalandba keveredünk, ha elolvassuk a Rosszcsont Rodrigót. Ha eddig még nem olvastatok a gyerekekkel igazi kalandozós meseregényt sok fordulattal, sok szereplővel, igazi izgulnivalókkal, itt a remek alkalom hozzáfogni! A kiadói ajánlás szerint a könyv leginkább a 6+ korosztály számára élvezetes. Én a 4 és fél és a 6 és fél éves kislányaimmal olvastam, ők elég edzettek kalandokban, nagyívű történetekben, mindketten itták a meseregény szavait, pár napig, míg be nem fejeztük, vittük magunkkal a kötetet autóba, bevásárláshoz, minden étkezésnél ezt olvastam, lefekvés előtt, ébredés után. A táskámban mindig kellett neki helyet szorítani, hátha valahol akad üres tíz percünk, amikor olvashatunk belőle. A nyarunknak igazi emlékezetes időszaka volt, amíg Filkóval kalandoztunk, így állandó beszédtéma is volt otthon, keveredett a valóság a Rémerdő és Kilián király udvarának történéseivel, így már meg sem lepődtem az ilyen és ehhez hasonló kérdéseken: „Anya, csinálunk kókuszgolyót délután, ha megtudtuk, Rabanus Rochus mit csinál a kincstárban fogva tartottakkal?”

Mi történik?

A hét könyve

A hét gyerekkönyve