Nacukava Szószuke: Rintaró és a könyvek útvesztője

Forrás: www.gyorgytekla.hu

Rintaró és a könyvek útvesztője címmel jelent meg Nacukava Szószuke regénye a könyvek szeretetéről. Vagy tulajdonképpen nevezhetnénk mesének is, ugyanis minden olyan elem adott benne, amitől a könyveket szerető olvasó nem csak hogy komfortosan érzi magát, de úgy is érzi, hogy részese a kalandoknak olvasás közben. Nem utolsó sorban pedig talán útravalóul adja a szerző azt is, hogy gondolkodjon el az olvasó, hogy mit jelent (számára) könyvmolynak lenni.

Rintaró egy japán gimnazista, akinek a nagypapája meghal. A szülei sem élnek már, így a fiú veszi át a papa antikváriumát, ahol egyik nap egy vörös bundájú macska jelenik meg. Ebben eddig nem is lenne semmi igazán különös, azonban a macska bemutatkozik Rintarónak, és közli vele, hogy útra kell kelniük az első útvesztőbe, hogy megmentsék a könyveket. Rintaróhoz és a macskához a fiú egyik osztálytársa is csatlakozik, így végül nem csak a könyveket mentik meg, hanem más fontos felfedezést is tesznek.

A könyvnek sokféle olvasata lehet, és itt abszolút igaz az a gondolat, hogy egy olvasmány annyit és olyat ad, amilyen hangulatban épp olvasod. A Rintaró és a könyvek útvesztője lehet egy kellemes mese, és lehet egy olyan olvasmány is, ami után leülsz, és rengeteg dolog cikázik a fejedben.

Ha szeretnél egy egyszerű kikapcsolódást, akkor is élvezni fogod. Ha pedig könyvmolyproblémákon gondolkodnál olvasás közben vagy után, akkor is remek olvasmányélményt kínál a Rintaró és a könyvek útvesztője.

Külön élmény a pimasz macska karaktere, aki nem csak a könyvek útvesztőjébe kalauzolja el Rintarót, hanem megmutatja a zárkózott fiút körülvevő világot is. Hogy van, aki törődik vele, még ebben a cudar helyzetben is, amikor a szeretett nagypapa elhunyt, és úgy érzi, hogy magára maradt. Nem utolsó sorban a kevésbé szimpatikus nagynéni alakja is szerethetővé vált számomra az utolsó oldalakon, ahogyan ő is segítette Rintaró kibontakozását.