Forrás: sorok-kozott.hu
Oké, most már biztos: több Patrick Ness könyvet kéne olvasnom! A Soha nincs vége után a Mi, hétköznapi halandók is csillagos ötös élmény volt, hiszen a szerző már megint egy baromi klassz témához nyúlt. Általában a világmegmentős YA könyvek a kiválasztottak nézőpontjából íródik, az ő szemükön át ismerhetjük meg a világ megmentését. De mi van a hétköznapi halandókkal? A srácokkal-lányokkal, akik csak leérettségizni akarnak, miközben halhatatlanok, zombik, vámpírok meg egyéb huncutságok próbálják kinyírni őket…
Szóval igen, az alapsztori már önmagában zseniális, hiszen most csak a háttérben futott a világmegmentés, minden fejezet elején kaptunk erről egy pár soros leírást, de a fókusz az átlagos főhősökön volt. A mesélőnk Mike egy kényszerbeteg srác, aki bele van zúgva a legjobb barátjába, Hennába, és szeretne együtt lenni vele.
De amúgy most para minden, a legjobb barátja titkolózik előtte, az anyja megint indul a szenátusi székért, fél, hogy az anorexiás nővére visszaesik, most végzős, így pár hét múlva fősulira megy, ráadásul érzi, hogy egyre több a gond a világban, sorra halnak meg az indie srácok, tombol a természetfeletti – naná, hogy visszatér a kényszerbetegsége.
Ness baromi jó mesélő, imádom a stílusát, időnként nagyon vicces, máskor összeszorul az ember torka, és végig olyan sodró lendülettel visz előre, szó szerint nehéz lerakni a könyvet. Egy jó alapsztorit és karaktereket kitalálni talán a könnyebbik rész, de a megvalósítás már sokkal nehezebb. Szerencsére Ness ezt az akadályt is könnyedén vette, a karakterei élők és lélegzők, a mellékszereplők sem egydimenziósak, ráadásul még az olyan apróságokat is jól beleépítette a sztoriba, hogy mennyire különböző a tinik és a felnőttek mentalitása, és hol lehet vajon az a pont, amikor a felnőttek elfelejtik, hogy valaha ők is voltak tinik.
Mike amúgy baromi jó főhős, mert abszolút nem az a tökéletes fajta. Időnként idegesítő, nem túl bátor, néha hirtelen, de amúgy arany szíve van, és pont a tökéletlenségei miatt volt jó olvasni róla. Abszolút átjött, hogy mennyire nehéz helyzetben van, szerettem, hogy ennyire odavolt a barátaiért, a családjáért, és a zűrös kapcsolata is nagyon jól megformált az anyukájával. Általa jó volt megismerni a banda többi tagját, a meleg Jared például telitalálat volt – bár a titka kissé meglepett. Teljesen megértem ám, hogy Mike miért zúgott bele Hennába, jól felépített a csaj karaktere, és a központi dilemmája is érdekes volt.
És hát, ez a világmegmentős vonal abszolút a háttérbe szorult, a főhőseink csak a közvetlen következményeit szenvedték el a dolgoknak. Ettől valahogy még izgalmasabb lett a sztori, hiszen iszonytató lehet úgy élni, hogy tudod, baj van, emberek halnak meg, a zsarukat megszállják, te meg nem tehetsz semmit, mert csak egy hétköznapi halandó vagy. Ebből a szempontból is hatalmas pacsi volt a könyv vége, iszonyú jó megoldásokat szállított itt is az író.
Külön szerettem azt is, hogy Patrick Ness aztán nem tartott semmitől. Bátran behozta a keményebb témákat a történetbe, és zseniálisan prezentálta azokat. Mike kényszerbetegsége nagyon élethűre sikeredett, az LMBT téma is szépen belesimult a könyvbe, sőt, jó meglepetéseket is okozott. Az is velőtrázóan jól átjött, hogy egy alkoholista apa jelenléte miként deformálja át a családot, vagy milyen változásokat hoz, ha hirtelen kilépnek a politikai rivaldafénybe. És még lehetne sorolni, mert sok volt a nehéz téma, de mindegyiket kellő érzékenységgel ábrázolta a történet, miközben érzésem szerint rengeteget adott.
Értékelés: 10/10
Zseniális alapsztori, ütős karakterek, kellő érzékenység a kemény témákhoz, mindez vegyítve a Patrick Nessre jellemző sodró lendületű szöveggel. Naná, hogy imádtam ezt a könyvet, iszonyú jól megírt történetnek tartom, amit egy élmény volt olvasni. Remélem érkezik még a kiadótól más Ness könyv, mert elég termékeny az író, lenne mit elhozni.
Hogy tetszik a borító? A történetben jelentősége van a kék szemű szarvasnak, de ettől függetlenül nekem ez a borító nem tetszik túlzottan. Nagyon nem árad belőle a YA feeling, ránézésre sem a legszebb, és ez a sárga sem a legjobb választás. De szerencsére a tartalom a lényeg, az pedig hibátlan.
Kinek ajánlom elolvasásra? Mindenkinek! De tényleg! Vedd meg, olvasd el, szeretni fogod
Anna egy átlagos, 9 éves kislány. Olyannyira átlagos, hogy szinte semmilyennek érzi magát, főleg nővérei mellett, akik mindketten több hobbit űznek, mindig hangosak, cserfesek, társaságban érzik igazán jól magukat. Ezzel szemben Annában minden introvertált gyerek magára ismerhet: szeret egyedül lenni a saját világában, olvasni, rajzolni, fantáziálni, rácsodálkozni a világra, egységességet érezni a természettel.
7 éves kortól ajánlott