Forrás: ekultura.hu
A jól áttekinthető szerkezetű kötet minden mikrotörténész és pletykakedvelő olvasó vágyálma. Olyan apróságokat is megtudhatunk belőle, mint hogy merre forduljunk a Palatinuson, ha az Aranyházhoz igyekszünk, mit kell mondani, ha az ember ismerős rabszolgával fut össze az utcán, hány lábat ér egy kettőslépés, hogy készül a csontlében főtt pele, hány ünnepet ülnek a római nők áprilisban, hogyan lehet udvariasan megszólítani egy örömlányt, ha extra szolgáltatásokat is szeretnénk kérni, vagy hogy mennyi ideig tart tengeren az utazás az egyiptomi Alexandriától, Nagy Sándor egykori fővárosától a kis-ázsiai Epheszoszig (ahol nem szabad elmulasztani a világ hét csodája egyikeként emlegetett Diana-templom megtekintését, ugyanis 62 év múlva a gótok le fogják rombolni!). Kiváló listákat találhatunk benne olyasmikről, amiket mindig tudni akartunk: a gladiátorok fajtáiról, Róma fő vízvezetékeiről, Róma dombjairól és kerületeiről (költözz az elit Caeliusra, kerüld a csóró Transtiberiumot) vagy épp a csodálatos fürdőkről. A könyv fejezetei segítségével betekinthetünk a lakomák, a szórakozás és a vallás világába, megtudhatjuk, hol és mit érdemes vásárolni, kitől kérhetünk segítséget, ha kiraboltak vagy megöltek bennünket, majd a könyv – útikönyvhöz híven – a látnivalók bemutatásával és római sétaútvonalak leírásával zárul. A tájékozódást remek térképek, 32 rajz és 11 színes, elbűvölően részletes számítógépes rekonstrukció kíséri: utóbbiak mintha fotók lennének egy olyan kor épületeiről és utcáiról, amikor sajnos még nem találták fel a fényképezést...
Ami azonban a legjobb a könyvben, a szöveg állandó humora. Hiszen: ki nem tévedt már el egy útikönyvet szorongatva, mert véletlenül letért a sétaútvonalról és ki ne érezte volna már úgy, hogy az útikönyve teljesen felesleges dolgokat tartalmaz, ahelyett, hogy tájékoztatna, mondjuk, a legközelebbi nyilvános illemhely használatáról. Az Antik Róma alaposan kiparodizálja az efféle fontoskodást. Ott van például a gyakori kifejezések gyűjteménye: ebben a könyvben itt olyan hasznos mondatokat találhatunk latinul, mint Az ivóban szituáció kifejezései között A boromat akarom, vagy kérem vissza a pénzemet, A szállás témakörben a Tűz van a szobámban, vagy a Találkozás idegenekkel kifejezéscsokorban a Ne öljön meg, itt az összes pénzem formula. Az én két kedvencem egyébként a Britanni ite domum (ami a legkevésbé sem azt jelenti, hogy „A Britanni nevűek a házba mennek…”) és a Re vera, cara mea, mihi nil refert (vagyis: „Édesem, fütyülök rá”).
Lehet, hogy nemzedékek sóhajtottak fel boldogan, amikor eltörölték a kötelező latinoktatást, s biztos, hogy minden középiskolás rémálma, amikor meg kell tanulnia a római köztársaság intézménytörténetét – Philip Matyszak mulattató útikönyve azonban olyan történelmi kalandozást biztosít, aminek a végén már nem utált műemléktemetőként, hanem élő és örök, modern városként gondolunk majd az ókori Rómára. És máris utaznánk oda. Megint.
Az erdő lakóinak életét rekkenő hőség és fullasztó füst nehezíti meg, holott már mindenki a telet várja. A szokatlan időjárás kinyomozása György úrnak, a hiú pulykának köszönhető, aki színes kupakokból készült nyakláncával felhívja magára az erdőlakók figyelmét.
7 éves kortól ajánlott