Szilasi László: Saját élet

Forrás: kortarsonline.hu

Szilasi László Saját élet című műve (a regényírói életmű hetedik darabja) kétségtelenül jelentős, azonban több szempontból is zavarba ejtő alkotás. Nemcsak szerkezeti megoldásai, de a beszédmód és a nézőpont kérdései is kihívás elé állítják az olvasót. Az elbeszélő az előszóként funkcionáló Gondolatkísérlet című részben fejti ki a regény megírásának céljait:

„Az itt következő könyv e gondolatpróba [értsd: hogyan lehetne lemásolni egy embert annak személyiségével együtt .] után arra tesz kísérletet, hogy – jelenlegi tudáshiányainkat és megfontolásainkat szem előtt tartva – életírásszerűen felsorolja és töredezettségmentesítés nélkül taglalja azokat az emlékeket, amelyek alapvetően megformálták ezt a személyiséget. Ez az írás nem az én tapasztalataimmal kezdődik. Az ismeretközlési szokások átalakulása miatt immár a szüleim emlékei is építettek engem.”

A szerző egyszerre igyekszik családtörténetet, önéletrajzot, fejlődésregényt írni, mindezt pedig „töredezettségmentesítés” nélkül megvalósítani. A fogalmat azért érdemes kiemelni, mert a regény nagyobbik részében ez az önkorlátozás többé-kevésbé megvalósul: a nagyszülőkkel és a szülőkkel megesett történetektől az elbeszélés jelenéig (vagy legalábbis a közelmúltig) az elbeszélő személyiségét alakító emlékek valóban rövid, egy-másfél oldalas epizódok formájában rajzolják körül azt a hagyományt, amely részben meghatározta őt és amelyet részben ő maga is alakított.