Bod Péter Megyei KönyvtárKovászna Megye

Fernanda Melchor: Hurrikánok évada

Forrás: ekultura.hu

Ha egy könyv elején egy kellően rémisztő állapotban lévő oszladozó hullát talál egy csapat gyerek a helyi patakban, és ha ehhez még azt is hozzáteszem, hogy a halott egy sokak által rettegett helyi transzvesztita, aki állítólag egy rakás aranyat őrizgetett kísérteties, düledező házában, aminek most nyoma tűnt, biztosak lehetnénk benne, hogy egy vérgőzös thrillerhez lesz szerencsénk; de ha így is gondolnánk, Fernanda Melchor, a kortárs mexikói irodalom egyik legnagyobb tehetsége esetében tévednénk. A Hurrikánok évada ugyanis egyáltalán nem zsánerirodalmi, hanem egy sokakat elborzasztó, igazán mélyre hatoló és sokszor szó szerint húsbavágó szépirodalmi kötet, amely az elmúlt néhány évben világszerte meghódította a kritikusokat és olvasókat egyaránt, és immáron saját tapasztalatból is elmondhatom, hogy egyáltalán nem véletlenül jelölték többek között a Nemzetközi Booker-díjra, a német Nemzetközi Könyvdíjra, vagy éppen az International Dublin Literary Awardra

Bár maga a bűncselekmény körülményei is érdekesek, és a kötet végére össze is áll a brutális gyilkosság minden részlete, de egyáltalán nem ez az emberölés lesz a lényeg (Mexikóban ilyesmi bárhol és bármikor megesik, senki nem kapja fel rá a fejét), hanem az a környezetrajz, amit Melchor megfest olvasóinak. A képzeletbeli, ám nagyon is tipikus La Matosa ugyanis maga a földi pokol veszélyes bűnözőkkel, lecsúszott drogosokkal és alkoholistákkal, tengődő munkanélküliekkel, férfi és női prostituáltakkal, maga a 21. századi mexikói valóság kicsiben. Megjegyezném, hogy bár a könyvben szereplő történet fikció, de mégis valós alapokon nyugszik, és az írónő végül saját testi épségének védelmében szakadt el a nyers realizmustól és az előre megálmodott tényirodalmi formától.

Ami egyértelműen kiemeli a Hurrikánok évadát a hasonló témájú kötetek sorából, az a narrációja, amely egészen egyedülálló (a fordító, Vajdics Anikó remek munkát végzett), egyszerre áradó, brutális, vulgáris, kegyetlen és szép; ráadásul hiába szól E/3-ban, meglepő és igazán egyedi módon folyamatosan alkalmazkodik a szereplők lelkiállapotához és érzelemvilágához.

Mi történik?

A hét könyve

A hét gyerekkönyve